Mentorcoach
Hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz. (Józs 24,23)
A hívő élet különböző lépcsőfokokat jár be. Amikor is kezdenek komolyra fordulni a dolgok, elkezdünk bízni Istenben. Arra kérjük, segítsen nekünk. Aztán felajánljuk Neki a mi segítségünket. Legvégül megértjük, hogy ha igazán az övéi vagyunk, akkor azzal teljesedik ki a szolgálatunk, hogy a kezébe adjuk magunkat. Arra kérjük Egyetlen Urunkat, hogy használjon minket. Így válik lehetségessé az, hogy túllépünk azon a harsány dicsekvésen, hogy: „...most elmegyek az Urat szolgálni!...” A hét minden napja, de a napnak minden órája szolgálattá válik. Persze Krisztus Jézus időzítése szerint: nem önmagunkat állítjuk be a szolgálatra, hanem várjuk az Ő elhívását. Ne azért végezzünk el szolgálatokat, hogy aztán ünnepeljenek érte. Csendben várjuk meg, amíg az Úr vesz kézbe minket. Amikor az Isten nincs jelen az életünkben, akkor másnak szolgálunk. Ahová nem Ő küldött, ahová nem engedte meg, hogy elmenjen valaki, ott bizony mást fog szolgálni. Amikor szándékosan hátat fordít az ember az Úrnak, mert más előtt meghajlik bármilyen módon, akkor megcsúfoljuk Őt. Az ilyen ember kiszolgáltatja magát a saját szenvedélyének. Egy lopás, egy hazugság, a csalás, a tiszteletlenség, nem csak az, ami, hanem Isten megcsúfolása. Hamis istenségek kiszolgálása, megmagyarázva is az marad. Semmi köze ahhoz, amit Isten szánt az embernek. Pedig nem szolgálhatunk két úrnak. Csak Egy Urunk van: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk. Nagy csoda, amikor Isten megérteti velünk ennek az örömét.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. (Mt 6,24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Téged szolgálhatlak.
Ámen
