Mentorcoach
...de az Isten veletek lesz... (1Móz 48,21)
Egyetlen napunkat is sokszor nehéz összeszervezni, hát még egy évet, vagy hosszú távú tervezés esetén éveket. Ezen tervek, szervezések elsődleges célkitűzése, hogy mindig kell az, hogy Egyetlen Urunk velünk legyen. Minden szülő terveit, gondolatait ez motiválja: ameddig csak lehet, a gyermekem mellett legyek, hogy fizikálisan is fogjam a kezét, szem előtt legyen, azonnal tudjam segíteni. Ezek a tervek, ez a szándék nem csak néhány évre szól, természetes vágy, hogy egész életében szeretnénk biztonságban tudni. A mai Igénkben Jákób szavai vannak előttünk, egy apának szavai, kinek szívében ugyanez a szándék fogalmazódik meg. Jákób már búcsúzik a földi élettől, de gyermekeire, tizenkét fiára nézve ugyanúgy ott van benne a féltő szeretet irántuk. Tudja, hogy az ő földi tervei már végesek, hogy már nem tudja kísérni, vigyázni gyermekei lépteit, de van Valaki, akit ismer, akiben bízik, Akinek szavában hisz. Akinek gondviselését önnön életére nézve megannyiszor megtapasztalta már. Azt mondja: az Isten, az Egyetlen Úr ilyen: Vele, előtte jártak ősei, Ábrahám és Izsák, pásztora volt, angyal és megváltó a bajban. Ezért gyermekei jövendőjére Őtőle kér hát áldást: Az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Tudja, hogy szeretetének vannak határai, korlátai, de azt is tudja, hitvallással tesz róla bizonyságot, hogy létezik örökkévaló szeretet, mely az ő fizikai közelsége nélkül is vezetheti, megtarthatja gyermekei életét. Mindannyian így szeretnénk gyermekeink életére áldást kérni, kívánni. Áldást, amely nem csupán a templom falai között élő, esetleg a keresztsége ünnepnapján van hatályban, hanem mindörökké szól. Földi életben, míg családi kötelékeink körül vesznek, de az örökkévalóságban is. Nagy ajándék az a közösség, melyben családként gyermekeink mellett lehetünk. Kérdés, hogy vajon ezeket az ajándékba kapott éveket felelősséggel használjuk-e, hogy ebbe a családi közösségbe bevonjuk-e az Isten közelségét is? Mint jó Pásztorhoz, odavezetjük-e gyermekeinket, hogy a mindig közel lévő Isten ne legyen számukra idegen, hanem legyen bennük bizalom, hit és reménység a Teremtőjük, Gondviselő Istenük iránt? Hogy amikor eljönnek azok az idők, amikor már nem kísérhetjük, nem óvhatjuk őket, mi is ki tudjuk mondani: de Isten veled lesz…
Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. (1Móz 49,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a családom Te tartod össze.
Ámen
