Mentorcoach
A felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. (Mk 9,7)
Az Úrra hallgatunk vagy valaki másra? – ez a nagy kérdése a mi életünknek is. Teljesen engedelmeskedünk, vagy csak részben? Ez az utóbbi nagyon veszélyes tud lenni. Krisztus Jézussal járni különleges élmény, mert aki benne hisz, az az Isten Fiával jár egy úton. Könnyen megszokottá válhat a jó is, ezért fontos, hogy ne élménykereszténységre törekedjünk, hanem az Úr szavát megértő, annak engedelmeskedni akaró életre. Aki Vele jár, arra bűnbocsánat és örök élet vár. Akármit és akárhogyan mondunk, a szívünk, a belsőnk állapotáról árulkodik. Például a „Most mihez kezdjek?” ellen jó az „Isten erejével megbirkózom vele.” „Ez szörnyű” helyett: „Ebből a tapasztalatból tanulhatok.” A „Nem látok kiutat” helyett: „Istennek semmi sem lehetetlen.” A szavainkban nagy erő van. Meghatározzák szemléletmódunkat és az élethez való hozzáállásunkat. Egyedül Krisztusban van a mi megtartatásunk. Isten oly nagyon szereti az embert, hogy saját fiát küldte le hozzánk, sőt feláldozta Őt érettünk. Krisztus Jézus az összekötő kapocs a menny és a föld között. Ebben az egész teremtett univerzumban gondja van az övéire. Állandóan kapcsolatban van velünk, tudja a mi dolgainkat. Az ima az, ami teljessé teszi ezt a kapcsolatot. Amikor hittel elmondjuk az imánkat, készséggel meg is hallgatja, sőt meg is adja kéréseinket, ha az a javunkat szolgálja. Egyetlen Urunk csak azt kéri, hogy bízzunk Őbenne semmit sem kételkedve. Ha elfogadjuk Jézus Krisztust, akkor áldottak leszünk. Nem kell fontolgatni az életünket, hanem arra kell törekedjünk, hogy Krisztus legyen az iránytűnk. Ekkor lehetünk boldog emberek, és áldássá mások számára.
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. (Mk 9,40)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz engem.
Ámen
