Mentorcoach
Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged! (Péld 20,22)
Mindannyian hatással vagyunk egymásra. A találkozásaink, beszélgetéseink nyomot hagynak bennünk és a másikban is. De miről szólnak a találkozásaink? Sok beszélgetés csak felszínes fecsegés. Nincs benne semmi mélység, gyakran parttalan és céltalan. Beszélünk, hogy elüssük az időt, és hogy leplezzük a valóságot. Mellébeszélünk. A felszínes csevegés, "tájékoztatás" nem sokban különbözik a mély hallgatástól. Esélyt sem adunk arra, hogy a valódi kérdések a felszínre jöjjenek. Persze ott vannak azok a helyzetek, mikor két ember beszélgetésében egy harmadik ember lesz a téma. Kibeszéljük őt, érteni véljük a helyzetét, és így terjed a rágalmazás, a pletyka. Hívők közt persze álszent módon szigorúan csak "imádkozunk érette". Sokaknak nincs gyakorlatuk az őszinte kapcsolódásban. Mások pedig egyszerüen gonoszságból, kicsinyes bosszúvágyból, saját kudarcaik kompenzálására, mások nehézségeinek felemlegetésével élik ki maguk önmegvalósítását... Az Ige azt tanácsolja, az ilyenekkel ne barátkozzunk, ne fogadjuk bizalmunkba. Egy ember, aki előttünk másokról rosszakat beszél, az legközelebb ugyanolyan könnyedén továbbadja a mi bizalmas közléseinket is másvalakinek. Sőt, ha úgy adódik, még "gyárt" is rólunk mindenfélét. Szóljanak a találkozásaink arról, amit Isten szeretne elvégezni azokban. Ha kell, legyen bátorságunk önmagunkról, a valóságról beszélni. De vegyük észre azt a másik embert, akit nem véletlenül sodort az Egyetlen Urunk az utunkba. Legyünk a számára egy hírcsárda helyett a bátorítás, a reménység, a szeretet, az öröm csatornája, amint tenné Krisztus Jézus.
Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket. Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét. (Péld 20,26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te uralkodsz életem felett.
Ámen
