Mentorcoach
A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm 8,2
A Jézus korabeli farizeusok és írástudók arról voltak nevezetesek, hogy igyekeztek a törvénynek betűszerinti betöltésére. Nem öltek, de gyűlöltek, nem paráználkodtak, de szemeik tele voltak tisztátalansággal. Nem esküdtek, de azért hazudtak. Akin tudtak, azon bosszút álltak. Krisztus Jézus a tanítványait nem a törvény betűjének megtartására hívta el, hanem arra, hogy azt lelkileg igyekezzenek betölteni. Hogy ne haragudjunk felebarátainkra, ne tekintsünk tisztátalan vágyakkal asszonyokra. Ne botránkoztassunk meg senkit, ne esküdjünk semmiféle esküvéssel, hanem legyen a beszédünkben az igen igen és a nem nem. Senkin bosszút ne álljunk, és imádkozzunk mindenkiért. Azt várja el Jézus tőlünk, hogy szüntelen való imádság legyen az életünk. Mintát is adott nekünk az Úri Imádságban, de nem azért, mintha annak gyakori, vagy sokszor egymásután való elmondása valami különösebb érdemet jelentene. Az imádságunkat sem mutogatni nem kell, sem pedig nem szabad bőbeszédűnek lennünk... Az imádságaink ne csupán magunk körül forogjanak, ne csak önző és múló kérésekből álljanak, hanem lehessenek olyanok, amelyekben Isten gyönyörködik. Krisztus arra figyelmeztet bennünket, hogy nem a vagyonban és a kincsekben való bővölködésben van a mi gazdagságunk, hanem lelki kincseket kell keresnünk és gyűjtenünk. Nem arra kell igyekeznünk, mint teszi sok istentelen vezető, hogy mindent bekebelezzünk, és magunkévá tegyünk, hanem hogy tanuljunk megtagadni magunktól sok mindent. Amikor pedig tartózkodunk valamitől, azt ne azért tegyük, hogy mutogassuk magunkat, hanem azért, hogy Egyedüli Urunk gyönyörködhessék benne. Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. - mondja Máté apostol. Az Úr Krisztus Jézus ismeri jól bűnös emberi természetünket, és tudja, hogy hajlandók lennénk magunkat megosztani. Egy részt adni magunkból Istennek, és egy részt a világnak. Jézus azonban senki előtt nem élt kétféle életet és így Ő erre senkinek sem adott példát. Lehetetlen dolog tehát az, hogy valaki követvén Őt, két úrnak szolgálhasson.
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm 8,28-31)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.
Ámen
