Mentorcoach
És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. (1Móz 8,11)
A bibliai özönvíz idejének végéről való mai Igénk. Áradt a víz, fenyegetőn emelkedett még a legmagasabb hegycsúcsokat is belepve, elborított mindent, eltörölte az életet. Csak azok maradtak meg, akik a bárkában voltak. Egy maréknyi ember csupán, de még ők is, hosszú-hosszú hónapokon át csak az őket körülvevő reménytelenséggel és pusztulással néztek farkasszemet. Aztán az Isten elállította az esőt, csillant egy reménysugár, lassan kezdett apadni az áradat. Ott élt a szívükben Isten ígérete, a megmenekülés ígérete. Mai világunkban a nehézségeink közepette mi is epekedve várjuk a szabadulás hajnalát. Bízunk a holnap ígéretében, reménykedünk a sötét idők elmúlásában. Van, hogy hónapokig, vagy talán évekig úgy érezzük, nem történik semmi. Itt ülünk a gödör legalján, míg végül már-már a reményünket is kezdjük elveszíteni. A hajdani bárkában lévők nem adták fel, bizakodva néztek előre, mert feltétel nélkül hittek az Úr szavában. Lassan ugyan, de apadni kezdett a víz. Lehet, hogy már nagyon hosszú ideje tart a mi küzdelmünk is. Az is lehet, hogy úgy látjuk, nem történik semmi, de ez nincs így. Isten szelet bocsátott az áradatra és apadni kezdett a víz. Nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel, mert még ha nem is látjuk, Isten már jóval előtte ott volt és szüntelen azon munkálkodik, hogy megszabadítson, elhozza számunkra is a hajnali fénysugarat. Emlékezzünk arra, milyen csodásan működött az Egyetlen Urunk eddig is az életünkben. Hányszor viselt már gondot ránk, óvott meg betegségektől, segített át a fájdalmakon. Ígéretet tett, hogy mindenben a javunkra fog cselekedni, akkor is, ha a szorult helyzetünkben ezt most talán nem látjuk. Semmit se féljünk, mert ha Isten velünk, senki és semmi nem tehet kárt bennünk. A sátán nap, mint nap azon munkálkodik, hogy a próbatételek kioltsák a fényt az életünkben. Isten azonban alázatra nevel és meg akarja erősíteni a hitet, hogy tudjuk: Nélküle senkik vagyunk, de Vele együtt viszont nincs előttünk leküzdhetetlen akadály. Kérjük az Urat, itt, a gödör alján, hogy segítsen bennünket a csüggedés perceiben. Így cselekedve, megláthatjuk a hegyeket, megláthatjuk a Krisztus Jézus munkálkodó szeretetét és a Benne élő reménységünket.
És szóla az Isten Noénak, mondván: Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön... és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. (1Móz 8,15-22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem Vagy.
Ámen
