Mentorcoach
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen. (Róm 15,4)
Manapság sokan vannak olyanok, akik attól rettegnek, hogy mi lesz holnap: lesz-e munka, kenyér. A háború elől menekülők azon aggódnak, hogy egyáltalán lesz-e a fejük fölött fedél, lesz-e, aki megszán, befogad, enni ad? Vannak, akik kórházi ágyon, szeretetotthonban, vagy éppen az ún. elfekvőben fekszenek elhagyottan, mozdulatlan, magukba roskadtan. Vannak, akik kívülről nézve családi körben, emberekkel körülvéve, de belülről mégis magányosan azon tépelődnek, hogy ma már nem sokat jelentenek az emberi kapcsolatok. A családi, baráti, munkatársi kötelékek már a múltéi. Vannak, akik életuntan, reménytelenül, a kilátástalanság, jövőtlenség félelmetes érzésével a szívükben, céltalanul tesznek-vesznek az otthonukban. Mert lehet, hogy éppen a gyász sötétje telepedett a szívükre: elveszített szerettüket, megcsonkult életüket siratják, és elképzelni sem tudják, hogyan tovább. Talán már a halál sem rettenti őket, mert annyira megfáradtak, sok betegséggel, bajjal megterheltettek, hogy az elkerülhetetlen végbe mindenből kiábrándultan, fásultan beletörődtek. Bizony, akiknek az élete megfáradt és kilátástalan, a szíve fásult és érzéketlen, lelke megterhelt és reménytelen, azok nem tudnak jót várni, nem képesek a nekik szóló örömüzenetet meghallani, a hozzájuk is érkező Krisztus Jézust a szívükbe fogadni. Pedig egyedül az Evangéliom, az Őrömhír meghallása, Krisztus befogadása jelentene megoldást minden gondjukra. Egyetlen Urunk, Jézus nyitna előttük biztos jövőt, Ő adna nekik boldog reménységet, Ő hozna életükbe igazi bőséget. Mert önmagunkra hagyatkozva, emberekben bizakodva semmiképpen. De Ővele, a megterhelt életünkbe reménységet hozó, előttünk boldog távlatot nyitó Úr Jézus Krisztussal valóságosan van örömünk és megnyugvásunk. Ővele minden gond, probléma, nyomorúság és nehézség ellenére, még gyászban, fájdalomban, menekülésben és egyedüllétben is lehet, és van is reménységünk, boldogságunk és békességünk. Jézus örömöt, reménységet és békességet akar hozni mindnyájunk szívébe, ezért közeledik felénk, ezért kér bebocsátást, ezért akar beköltözni életünkbe. Ezért hirdeti igéjében ma is nekünk személyesen: az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. Legyen Ő a reménységünk minden élethelyzetben: a legnyomasztóbb válságban, a legnagyobb mélységben, a teljes kilátástalanságban, az idegőrlő bizonytalanságban, a betegségben, a lesújtó gyászban is. Örömmel fogadjuk be Őt, aki minden földi nyomorúságunk ellenére hit által elvehetetlen békességet, vigasztalást és reménységet ad a szívünkbe.
A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által. (Róm 15,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Te békéd tölti el életem.
Ámen
