Mentorcoach

Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. (1Móz 46,3)

A mai Igénkben az idős Jákobot Isten álmában szólítja meg és biztatja: Ne félj! Jákób útra kel, hogy régen látott fiával, Józseffel találkozzon. Már úton van, amikor biztatást és ígéretet kap. Azért nem kell félnie, mert Isten megígéri, hogy vele megy Egyiptomba, és gondja lesz rá és fiaira, nagy néppé teszi ott. Vajon mi az, ami bánt bennünket manapság? Ami nehéz. Ha kézbe vesszük a Bibliát, keressük meg benne Isten akaratát, amit éppen ebben a helyzetben véghez akar vinni. Ha Egyetlen Urunk biztat, hogy Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene, akkor ne féljünk, mert Ő velünk lesz mindenhol. Neki nem kicsi az életünknek semmilyen nehézsége, hogy ne törődne vele, de nem is olyan nagy, hogy ne tudna segíteni. A félelmeink miatt egész életünkben rabok voltunk, de minden megváltozott, amikor Krisztus Jézus eljött. Élhetünk félelem nélkül, hiszen az Ő szeretete kiűzi a félelmet. A haláltól általában félnek az emberek. Vannak, akik előtt említeni sem lehet, hogy valaha meg fognak halni. Ezek az emberek azt hiszik, hogy ha nem emlegetik a halált, talán el sem jön. Pedig a halál jön, akár gondolunk rá, akár nem. Mindenki életében eljön az az óra, amikor itt kell hagyni szeretteit, földi javait. Vége szakad életének. Ritka az az ember, aki belenyugszik abba, hogy meg kell halnia, de még ritkább, aki talán várja is azt. Jákób régen elsiratott és halottnak hitt fiával, Józseffel találkozik és a nagy öröm mondatja vele: immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat, hogy még élsz. Mi hogyan gondolunk halálunk órájára? Talán még nagyon távolinak gondoljuk azt, és egyáltalán nem tartjuk fontosnak. Az is lehet, hogy rettegünk, és arra gondolunk: bár sohase kellene meghalni, hiszen olyan szomorú az elmúlás, amikor mindennek vége. De vannak olyanok is, akik hisznek. Hisznek abban, hogy a halál után is van élet, az örök élet. Csak egyféleképpen lehetünk nyugodtak, ha elfogadjuk, hogy Jézus a mi bűneinkért is meghalt és legyőzte a halál hatalmát. Ha olyan valóságosan találkozunk Ővele, mint Jákób az ő fiával, Józseffel. Ha mi is látjuk az Isten orcáját a hitünkkel. Ha bizonyosak vagyunk benne, hogy üdvösségünk van.

És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van; Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette. (Fil 1,28)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned nyertem üdvösségem.

Ámen