Mentorcoach
Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem. (Lk 9,37)
Mai Igénkben egy édesapa kiáltása hangzik, aki gyermekét (valamilyen betegségtől szenvedett) – Jézus közelébe viszi. Hogy mi indította, mi motiválta, talán a végső elkeseredés; ez nem derül ki. A lényeg: fájdalmával a legjobb helyre megy. Vágyával, hogy gyermeke egészséges, teljes életet élhessen, a legjobb döntést hozza, amikor az Élet Egyetlen Urához kiált. Sokan jelennek meg Jézus mellett ma is csak egy-egy rövid, érintőleges találkozás erejéig. Azt mi sem tudjuk minden esetben, hogy mi indította az addig ismeretlen arcokat. Nem tudjuk, hogy valódi, tiszta hit áll-e a háttérben, vagy családi nyomás, valamiféle babonás meggyőződés vagy "minden mindegy már" a motiváció. Egyikünk sem lát a szívek mélyére, de nem is kell, nem feladatunk ez. Mi emberi részről egyszerűen csak örülhetünk, ha egy Jézus mellett újonnan felbukkanó embertől elhangzik a kérés, az imádsággal felérő kiáltás, valamely szerette életére tekintve: Jézus segíts. Azért, hogy segítse őt gyógyító hatalmával, erősítse őt terheinek hordozásában, vezérelje őt döntéseiben. Egy gyermeket lehet és kell is ezerféle helyre vinni, és mindenből keressük is neki a legjobbat. A legjobb orvosokat, a legjobb pedagógusokat, a legjobb szakembereket minden területen. De ebben a sorban az első helyen, az első megkeresés helyén a Teremtő Isten kell, hogy álljon. A bibliai történetben szereplő édesapa nem titokban kereste Jézus közelségét, hanem a sokaság füle hallatára kiáltott és kért áldást, segítséget. Nem magánügy a hit – ahogyan manapság divat hangoztatni. Tudni kell ezt felvállalni, mások előtt is kimondani, olykor kiáltani, hogy mai világunk zűrzavarában meghallják a hitvallást az emberek. Egyetlen Urunk előtt egy kiáltás nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint amit jelentenie kell: kétségbeesett zörgetés a mennyország ajtaján. Krisztus Jézushoz bármikor kiálthatunk, nem kéri számon az előzményeket, nem hánytorgat fel hűtlenségeket. Bizonyosságal tudhatjuk: fájdalmainkat is Ő már elhordozta egyszer és mindenkorra.
És monda nékik (Jézus): Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. (Lk 9,48)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád mindenkor kiálthatok.
Ámen
