Mentorcoach

2022.08.10 08:24

 Miért kísértitek az Urat? (2Móz 17,2)

Is­ten sze­re­te­te, Iz­rá­el gyer­me­ke­i­nek az Úr el­len va­ló zú­go­ló­dá­sa, lá­za­do­zá­sa el­le­né­re is változat­lan maradt. Ál­dott az ígé­ret, hogy eb­ben a mai háborúkkal, válságokkal terhelt, ki­szá­mít­ha­tat­lan vi­lág­ban, Is­ten gyerme­kei an­nak ígé­re­tét, sze­re­te­tét bír­ják, Aki­ben nin­csen még a vál­to­zás­nak ár­nyé­ka sem. Mai Igénk a pusz­tai ván­dor­lás em­bert pró­bá­ló vál­sá­gos sza­ka­szát idé­zi. A nép elé­ge­det­len­sé­ge vé­gig­kí­sé­ri a negy­ven esz­ten­dő tör­té­né­se­it. Ez a nép úgy ér­zi, hogy a jö­vő ígé­re­te nem éri meg a sok szen­ve­dést, le­mon­dást, Egyip­tom olyan, ami­lyen, már ki­pró­bálták biz­ton­sá­gát. So­kan fel­te­het­ték azt a kér­dé­st, amely ma is sok embert foglalkoztat: érdemes‑e le­mon­da­ni va­la­mi­ről, a pil­la­na­tok ké­nyel­mé­ről, örö­me­i­ről, amit már is­me­rünk, egy jö­ven­dő bol­dog­sá­gért, amit nem? A zú­go­ló­dás, az Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­té­ben va­ló ké­tel­ke­dés oka eb­ben a tör­té­net­ben is, mint min­dig, va­la­mi­nek a hi­á­nya. Va­jon nem is­me­rünk-e önma­gunk­ra? Hi­á­ba mu­tat­ta meg Is­ten számtalan­szor az ese­mé­nyek fe­let­ti ha­tal­mát, sze­re­te­té­nek je­le­it, ez a nép úgy tesz, mint­ha nem em­lé­kez­ne a cso­dás sza­ba­du­lás­ra, a meg­éde­se­dett Má­rá vi­zé­re, vagy a man­ná­ra. Bár nem len­ne okuk ké­tel­ked­ni, még­is ál­lan­dó kí­sér­tést je­lent a víz hi­á­nya. A ví­zé, amely ak­kor nemcsak az élet jel­ké­pe volt, ha­nem va­ló­sá­gos fel­té­te­le. Va­la­hány­szor el­fo­gyott a víz, a jö­vő ígé­re­tét lát­ták meg­kér­dő­je­lez­ve. Mi­lyen rö­vid­lá­tó ez a nép, nem tud fel­te­kin­te­ni ar­ra, aki­től min­den sza­ba­du­lás, se­gít­ség jött, csak az or­ra elé néz, és ezért lát­ja min­den szen­ve­dé­se oko­zó­ját ve­ze­tő­jé­ben, Mó­zes­ben. Ma is meg­vál­toz­na az éle­tünk, ha ko­mo­lyan tud­nánk ven­ni a Heidelbergi Kátét. Rögtön az el­ső kér­dé­sé­re adott feleletet, hogy min­den a mi ja­vunk­ra szol­gál: a hi­á­nyok, a pró­bák is, a ke­rü­lő utak is, a kes­keny ös­vé­nyek is. Meg­ta­nul­ni, hogy az élet for­rá­sá­hoz Is­ten nem­csak na­pos ol­da­lon, bő­vi­zű fo­lyók mel­lett ve­zet, ha­nem né­ha fé­lel­me­tes ko­pár szik­lák kö­zött, hogy óhajt­suk az Ő ve­ze­té­sét, szom­jú­hoz­zuk az élet­nek vi­zét. Egyetlen Urunk mindig a legjobbat adja számunkra. Akkor is, ha pillanatnyilag ezt nem így látjuk és érezzük. 

Adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket. Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód. (2Móz 15,25)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tebenned mindig feltétel nélkül bízhatom.

Ámen