Mentorcoach
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. (Zsolt 119,105)
A mai igénk egy mécsesről beszél, amivel abban a bibliai korban kimentek a sötétbe az emberek. Ez egy olajmécses volt, ezt tartották maguk elé, ami nagyjából egy lépésnyi fényt adott, tehát az éppen következő lépés helyére tudott csak világítani. Ma szeretnénk, hogy autóink messze sugárzó reflektorfényt árasszanak magukból, mely különböző technikák segítségével, még kanyarodjon is előttünk, az útkanyarulattal… A zsoltáros ezt az egy lépésnyi fényt, világosságot említi. Nem reklamál, nem vágyakozik többre, elég neki ennyi. Nem akar messze maga elé látni, nem akar feltétlen nagy távolságokat maga előtt tudni. Egy-egy lépés, ahogy egyébként is haladhat, pont elég neki. De a kijelölt ösvényen megy, amin lépked. Kitaposott út ez, de azért mégis, ott is lehet bármi váratlan, amit látnia kell adott esetben. Ahogy az mi utunkon is sok váratlan jöhet. Egy út, amin járunk, amin haladunk, nem autópálya szélességű, erős megvilágítással, csak egy ösvény, de járható. A mi mécsesünk is lépésről lépésre való világosságot ad. A mi mécsesünk az Ige, Isten szava, kinyilatkoztatása. E szerint menjünk tovább: lépésről lépésre a Krisztus Jézus naponkénti fényében.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem. Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig. Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. (Zsolt 119,113)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Igéd világosságával járhatom utamat.
Ámen
