Mentorcoach
De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt. (1Móz 39,21)
Magasról lehet nagyon bukni – bizonyára nem ismeretlen mondás ez senki előtt, és sok példát is láthattunk rá az elmúlt években bőséggel. Amikor a politikában, üzleti életben valaki magasra küzdötte fel magát, aztán a hírnév és gazdagság pillanatok alatt vált semmivé, kidurrant légbuborékká vált körülötte. Mai Igénkben József kalandos élete ezt a mondást bizony hatványozottan példázza: előkelő, magas pozíciókból bukott alá nem akármilyen mélységekbe. Apjának, Jákóbnak legkedvesebb gyermekeként kivételezett helyzetnek örvendhetett mindenben, aztán testvérei féltékeny bosszújának következtében élete pillanatok alatt veszítette el minden értékét. Az elveszejtő indulat először egy kút mélyére jutatta, aztán olcsó pénzen vásárolt rabszolgaként Egyiptomba hurcolták. Ott a fáraó főemberének házához került, bizalmas munkát kapva felemelkedett, de az előljáró Potifár feleségének hazugsága miatt börtönbe vetették. Ám, ott megint csak fontos beosztásba emelkedett, és meg sem állt az Egyiptom felügyelője címig. Akárcsak egy hullámvasút. Ezen a kalandos életúton nem csak a bukások ismétlődtek, hanem a megtapasztalt mélységekben ez a puritán egyszerűséggel felhangzó mondat is: de az Úr Józseffel volt. Amikor eladták rabszolgának, aztán amikor börtönbe került, akkor is elhangzik: de az Úr Józseffel volt. Hogy miért éppen a bajban hangzik ez ilyen egyértelműen, és ismétlődően? Azért, mert a teremtő Istenünk ismeri fals gondolkodásunkat, hogy hajlamosak vagyunk tévesen azt hinni, csak akkor van velünk az Úr, amikor flottul működnek a dolgaink. Amikor a sikerek és a szép eredmények vesznek körül bennünket, amikor a hét bő esztendő idejét éljük. Akkor hisszük, hogy velünk van az Isten. De amikor minden elromlik, amikor csőstől jön a baj? Amikor a hét szűk esztendő valósága köszönt ránk? Akkor bizony könnyen elfelejtjük, hogy velünk van az Úr. Akkor bennünket is figyelmeztetni kell, egyértelmű és nyilvánvaló kijelentésekkel, mint József esetében. Az újszövetségi missziói utak történeteiben is, hány helyen, szinte ébresztő jelleggel harsogja a Szentírás: de az Úr ott volt az apostolokkal! Börtönben, bilincsben, üldöztetésben, mártírságban, gúnyolódásban, látszólagos sikertelenségben, kereszthordozásban, fájdalmakban: de az Úr ott volt! Nem csak a tömegek megtérésében, nem csak a látványos indulásokban, nem csak akkor, amikor "felfelé ívelt" a születő gyülekezetek sorsa. Az Úr ott volt később is, az emberi konfliktusok idején is, a szakadások szomorúságában is, az emberi esendőség adta csalódásokban is. Az Úr akkor is ott volt! Mintha egy látásunkat homályosító hályogot akarna szemünk elől eltávolítani ez a kicsiny mondat: de az Úr Józseffel volt! A Biblia tele van csodálatosabbnál csodálatosabb gyógyítási, tanítási történetekkel, ahol a szereplők új életet, élő vizet, örök élet reménységét kapták. Krisztus Jézustól, nem egymástól! Krisztushoz menve, életük Megváltójával találkozva, az Ő szavát hallva nyerhetünk megtartó, romolhatatlan áldásokat. Kísérjen ez a bizonyosság bennünket ma is.
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. ... Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! (Mk 16,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Igéd megszólító szava előtt nem lehet akadály.
Ámen
