Mentorcoach
És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. (Lk 7,16)
Három ószövetségi eredetű tisztség van, amelybe szent kenettel iktatták be a kiválasztott személyt: a próféta, a pap és a király. E három tisztség keretébe illeszkedik Krisztus Jézus életműve. A próféta abból a görög szóból származik, ami azt jelenti, hogy valamit előre megmondani, előre megjelenteni. Keresztelő János az utolsó próféta, Jézus Krisztus megjelenésével eltűnnek a próféták. Az összes prófétai tiszt eggyé vált Jézus Krisztus személyében. Lényében, szavaiban, tanításaiban sok prófécia van. Az Őt megelőző próféciák mind Őróla szóltak, amikor pedig megjelent, a próféták elhallgattak, mert Ő nem tükör által és homályosan, hanem tisztán, világosan, és biztosan szólott mindenről, ami van, és arról, ami az eljövendő. Jézus maga is prófétának tartotta és nevezte magát: „Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.” (Mt 13,57) Jézus Isten belső gondolatvilágát nyilatkoztatja ki nekünk, mint az Atya dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása. Az Atya jellemére utalva mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát.” (János 14,9). Az Ószövetség papja az, aki áldozatot mutat be évenként a nép és a maga bűnéért. Krisztus Jézus egyszer és mindenkorra való áldozatot mutatott be azzal, hogy saját magát adta oda a kereszten áldozatul a mások bűnéért és a bűnösökért. Áldozatot bemutatni, imádságban közbenjárni a népért - ezt cselekedte Egyetlen Urunk. Jézus Krisztus főpapi áldozata egyszer és mindenkorra szól. Ezért lehet nekünk békességünk megtartatásunk felől, és arra nézve, hogy bűneinket az Isten megbocsátotta. Közbenjáró imádságával pedig, mint egyetlen közbenjárónk szüntelenül esedezik az Atyánál érettünk. Jézus királyi tisztéről pedig az egész Szentírás tanúskodik. Már az is, hogy Jézus Dávid magva, vagy Dávid fia, azt mutatja, hogy király; királyi vérből származik. Pilátus így mutatta be Őt: „ Ímhol a ti királyotok!” (Jn 19,14) Keresztjére pedig ez volt felírva: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Pál apostol egyenesen azt írja Timóteusnak: „Királyok királya” (1Tim 6,15). A mi életünkben Jézus valóban a királyunk? Hittel tudjuk-e azt mondani (énekelni): "Jöjj, királyom, Jézusom, szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj Te meg, meg ne rontson engemet." Valljuk-e, hogy királyi gyermek vagyunk azért, mert az Ő királyságába tartozunk? Krisztus Jézus, mint az életünk Egyetlen Uralkodója nemcsak hitvalló magasztalást kíván tőlünk, hanem azt is elvárja, hogy minden embertársunkban magát Őt szolgáljuk. Hódolatunk csak akkor válik hitelessé, ha nem csupán dicsőítő szavainkkal valljuk életünk Urának, hanem életvitelünkkel is.
Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. (Lk 7,47)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy terveidben én is benne vagyok.
Ámen
