Mentorcoach
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. (Róm 5,5)
A reménység nem magától van, hanem a megpróbáltatásban, a kipróbáltságban terem meg a hívő ember szívében. Az Isten Szentlelkének munkája által, ezért ha van élő reménységünk, akkor abban mi nem maradunk szégyenben. Hiszen Egyetlen Urunk nem hagy bennünket szégyenben. Nem valamiféle vakhitről, felelőtlen bizakodásról szól a mai Ige. Ám most ezekben a napokban nagyon is érezzük, hogy nincs más, mint Istenünk kegyelmében reménykedni. Megpróbáltatásban vagyunk, de kapjuk Urunk Szentlelkét a szívünkbe, hogy éljünk, és reménykedve várjuk a gonoszság hatalmának, tombolásának elmúltát. Reménykedve, úgy is, hogy tudjuk megtartó Urunk kezében vagyunk, ezért el nem veszhetünk. A mi igazi reménységünk nem ide szól, hanem oda, a mennyei örök hazába, oda, ami kész van kezdettől, és egyedül Krisztus Jézusért léphetünk be abba. Jézus azt mondja, ha valaki egy mérföldre kényszerít menj el vele kettőre, vagy ha valaki kéri a felső ruhádat add oda neki az alsót is. Képesek vagyunk-e megtenni azt a többet, ami már nem profitorientált, amire a világ nem képes csak az, aki azért engedelmes és azért tűr, mert ezt tanulta Krisztusától: Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. (1Pét 2,19) Krisztus Jézus megmutatta, hogyan kell elhordozni az igazságtalan bántásokat: miközben szenvedett, semmi gonoszat sem tett bántalmazói ellen. A bántásokra nem mutatta meg a hatalmát, nem fenyegette őket: az ítéletet rábízta Istenre, aki egyedül képes igazságosan ítélni és ítéletének érvényt is szerezni. Ő pedig folytatta megváltó munkáját a világ minden bűnösének bűnét felvitte a keresztre, hogy szenvedése és halála árán azok meggyógyuljanak és éljenek. Ezt teszi értünk is. Akármit tegyenek is pöffeteg uraságok, dőzsölő, korrupt, hamis vezetők, mi Krisztus példája szerint cselekedjünk. Erre kötelez bennünket a hála is: Krisztus áldozata nélkül ma is hiábavaló életben tévelygő bírkák volnánk, akiknek végső sorsa a kárhozatban elpusztulás. Most azonban itt van hű Pásztorunk, Aki gondot visel rólunk, oltalmaz és életünk minden helyzetében megtart bennünket: Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. (1Pét 2,25) Vajon mi tévelygő juhok vagy megtért és újjászületett gyermekei vagyunk-e a Gondviselőnek? Bizonyságot merünk-e tenni ma, hogy megtértünk lelkünk pásztorához és gondviselőjéhez? Mondjunk igent Jézus Krisztusnak és az Őbenne megjelent bűnbocsánatnak, és nemet az ordas eszméknek, kimondott és kimondatlan gonosz szavaknak, gondolatoknak. Ekkor Isten Szentlelke elkezd munkálkodni bennünk, újjászül és a megszentelődés útján járva Krisztus áldott követőjévé és eszközévé változtat bennünket. Ez az egyetlen reményünk.
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. (Róm 5,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondot viselsz rólunk.
Ámen
