Mentorcoach
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. (1Móz 12,1)
Ha azt a szót halljuk, hogy migráció, elvándorlás, mindannyiunknak eszünkbe juthatnak képek, emberi történetek ismerősökről vagy éppen idegen arcokról, mai elvándorlókról. Az elmúlt években híradások állandó témája volt a bevándorlók és menekültek kérdése. Képsorokat láthattunk családokról, fiatalokról és idősebbekről, akik télvíz idején, alig felruházkodva, kicsiny csecsemőkkel a karjukon hagyják el hazájukat. Menekülve háborúk elől, hogy idegen földön, nyelvet, semmit és senkit nem ismerve „próbáljanak szerencsét”. Ami ezekre az emberekre van írva, az nem egy reményteli arckifejezés. Sem a meggyőződés, hogy most biztosan jó lesz nekünk. Megnyilvánulásaik sokkal inkább egy afféle hozzáállást tükröznek, hogy majd csak lesz valahogy, ennél rosszabb már úgysem lehet. Amit ott hagytak, az maga volt a földi nyomorúság, annál minden csak jobb lehet. Szívszorító elgondolni, hogy mi motiválhatja ezeket az embereket, mi lehet az a megélt mélypont, ahol pénz, tudás, kapcsolatok nélkül, gyalogszerrel nekiindulnak egész családok az ismeretlennek. Ez is egyfajta vándorlás. Próba a kitörésre, menekülés a biztos semmiből a bizonytalanba. Aztán az is egyfajta vándorlás, amit magyar honfitársaink, családtagjaink, barátaink választanak tömegével. Akik szintén nekiindulnak a nagyvilágnak, hogy idegen földön boldogulást keressenek. Természetesen sokkal jobb körülmények között, az indító gondolat azonban bennük is hasonló: van egy alap csalódottság: ennél, amit itthon tapasztalnak, biztosan csak jobb lehet. Sajnos, a mának a történései még inkább felgyorsítják az effajta elvándorlást. Mai Igénkben Ábrahám jól ismert ószövetségi útjának már a kezdete is egészen másfajta vándorlást rajzol elénk. Más az indító pont, a mozgatórugó, hiszen ő nem egy földi nyomort hagyott a háta mögött, nem minden mindegy alapon indul el. Ő az Isten ígéretére indult útnak. A nagy út az ígéret felé az Úr szavával kezdődik: Az Úr ezt mondta… Az Egyetlen Urunk szava nélkül ugyanis lehet kóborolni, csavarogni, szerencsét próbálni, járni-kelni a világban, fejest ugrani az ismeretlenbe. Az Isten ígéretével, az Ő szavával lelkünkben viszont békességgel lehet indulni az ismeretlen felé is. Minden nap útra kelünk, újabb és újabb utakra indulunk ma is. Vajon az Úr szava az origó, a Krisztus Jézustól kért és kapott szóval indulunk-e el? Azért, hogy az áldások útján járhassunk.
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. (1Móz 12,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velem vagy.
Ámen
