Mentorcoach
Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. (ApCsel 9,5)
Mai Igénkben Saul, a későbbi Pál apostol a híres damaszkuszi útján teszi fel a kérdést. Valakit úgy tudunk megismerni, ha bemutatják, vagy ha maga mutatkozik be. Jézus Krisztust legelőször Isten maga mutatta be. Bemutatta még a teremtés hajnalán, az Édenkertben, a bűneset alkalmával. Felhangzott az isteni ígéret már akkor, mikor beszélt az asszonynak magváról: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Móz 3,15) Itt ugyan még homályosan látjuk Jézus arcát, de minden kétséget kizárólag Őróla van szó. Ő az asszonynak ama magva, aki örök ellenségeskedésben van a kígyóval, a kísértővel. Ne kössünk álságos békességet soha a sátánnal. Az, hogy Krisztus Jézus megőriz a gonosztól, az nem azt jelenti, hogy nem fogjuk érezni a gonosz hatalmak erejét ebben a világban. Az Egyetlen Urunk kegyelme nem zár minket burokba, hanem meg akar tartani a nehézségek, a kísértések idején is. Az Isten szeretett Fia, aki értünk lett Emberré, értünk vállalt egy sorsot velünk, hogy a boldog örökkévalóság legyen a történet vége. Az a kos, amely Ábrahám fia, Izsák helyett Isten kegyelméből és szeretetéből megáldoztatott, jelképezi az Isten Bárányát, Jézus Krisztust, Aki helyettünk öletett meg és adatott halálra. Mi magunk soha sem tudnánk kifizetni a bűneinkért fizetendő árat. Ám Krisztus úgy döntött, hogy a földre jön, elhagyja az Isten Fiának létformáját, azért, hogy kifizesse bűneink büntetését. Mivel ezt tette, most már megvan a lehetőségünk nemcsak bűneink bocsánatára, hanem arra is, hogy az örökkévalóságot Vele töltsük. Krisztus kereszten véghezvitt tettébe kell helyeznünk hitünket. Jézus helyettünk szenvedte el a büntetést, a kereszthalált. Az a Mózes, aki kivezette népét az egyiptomi szolgaságból, aki átvezette a Veres-tenger hullámai közt, nem más, mint a szabadító Jézus Krisztus, aki a bűn Egyiptomából vezeti népét az igazi Kánaán felé. Aki nem pálcájával, hanem keresztjének erejével választja szét a kárhozat elnyelő hullámait, hogy sértetlenül érkezzen meg népe az igazi, az örök Kánaánba. A kérdés az, hogy engedjük-e, hogy naponta megszabadítson a bűn bilincséből, vagy hagyjuk, hogy a gonosz győzedelmeskedjen az élet fölött?
Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. (ApCsel 9,6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
