Mentorcoach
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. (Lk 22,27)
A mai Igénk kérdése nehéz kérdés. Uralkodásra, élvezetre, valami rang vagy kitüntetés elnyerésére van ember hamar. Egy bennfentes állásra van ácsingózó elég. A szolgálatra azonban nagyon nehéz embert találni. Figyeljük csak meg, hogy mennyire így van ez korunkban. Még a keresztyén emberek is így vannak ezzel. Milyen szomorú dolog az, amikor a szolgálatot mással akarjuk elvégeztetni. Jegyezzük meg tehát azt, hogy nekünk kell szolgálni. Ki szolgáljon? Mondjuk egyenesen ezt: én. Mert akitől Isten szolgálatot vár, azok mi vagyunk, egyénenként... Jó ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy szívesen szolgálnak Istennek, de nem hajlandók szolgálni embereknek. Pedig aki nem hajlandó az embereknek szolgálni, az Istennek sem tud szolgálni. Pál apostol szolgálatának fő mozgatórugója nem az emberek, hanem a Jézus Krisztus iránti szeretet volt. Ha az emberek javáért szánjuk oda magunkat, csakhamar felőrlődünk és összetörik a szívünk, mert az emberek sokszor hálátlanabbak egy birkánál. De ha az Isten iránti szeretet indít bennünket erre, akkor ez a hálátlanság nem akadályozhat meg abban, hogy szolgáljunk embertársainknak. A Krisztusnak csak az emberek között szolgálhatunk. Istennek közvetlenül csak a mennyben lesz alkalmunk szolgálni. Ezen a földön annyit tehetünk, hogy Egyetlen Urunknak szolgálunk az emberek között. Vigyáznunk kell arra is, hogy ebben a szolgálatban ne legyünk személyválogatók. Vannak, akik szívesen szolgálnak gyerekeiknek, szeretteiknek, családjuk tagjainak. Vannak olyan gerinctelen, naplopó emberek is, akik azoknak szolgálnak érdekből, akiktől valami koncot: jutalmat vagy elismerést várnak. Nem csak az a fontos a keresztyén életben, hogy szolgálunk, hanem az is fontos, hogy mi módon szolgálunk. Van szolgálat, amit jobb lenne el sem végezni, mert nem úgy végezzük, ahogy kellene. A kelletlen, a kedvetlen, az örömtelen, a kényszeredett szolgálat teljesen értéktelen Isten előtt. Csak olyan kegyelmi ajándékokkal szolgálhatunk, amiket Istentől kaptunk. Soha nem végezhet hasznos szolgálatot az, aki a máséból vagy máséval szolgál. Isten mindenkinek adott valamit és valamilyen szolgálatra mindenki alkalmas. Az a fontos, hogy felfedezze, milyen ajándékot kapott, és azzal szolgáljon. Még a legnagyobb talentum is csak állandó edzés révén hoz jó eredményt. Így van ez Isten munkásainál is. Persze, vannak, akik Istentől kiemelkedő ajándékot kaptak, de nem használják. Kár, hogyha némely talentum kihasználatlanul marad. Jegyezzük meg, hogy Krisztus Jézus csak a türelemmel végzett, szeretetteljes szolgálatban tud gyönyörködni.
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. (Lk 22,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgálhatok.
Ámen
