Mentorcoach
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. (Jn 3,3)
Mit felelnénk egy ilyen kérdésre: mire van szükséged leginkább? Van, aki azt felelné: Nekem egy jó lakás kellene. Más azt mondaná: nekem egy jó autó kellene. De volna, aki azt felelné: nekem egészségre lenne szükségem, mert beteg vagyok... Ezek a feleletek arról beszélnének, hogy mennyire testi emberek vagyunk. Hány ember lenne a magukat a keresztyénnek vallók között, akik őszintén elismerik, hogy nekik bizony az újjászületésre van szüksége? Az újjászületés a legnagyobb csoda ezen a világon, az ember életének teljes megújulása. Nem fizikailag lesz mássá, hanem benső minősége szerint. Úgy jön létre, hogy Isten belenyúl az ember életébe és elvégzi a második teremtést. Újjáteremti és ezzel új viszonyba hozza magával, a magáévá teszi. Az újjászületés tehát nem az életérzés felfrissítése, hogy valaki gondolkodásában, érzésvilágában, akaratvilágában egy kicsit megjavul. Amikor Jézus újjászületésről beszél, akkor egy teljes megújulásról, új életről, új létről beszél. Bekövetkezik az, amiről Pál apostol így ír: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre (2Kor 5,17). Jézus Krisztus nem az egészségesekhez jött, hanem a betegekhez, nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívogatni megtérésre. A legnagyobb veszedelem, ami ezen a világon eláradt: a bűn. Az ember pedig bűn alá van rekesztve és bűnnel van fertőzve. Ezért valójában az újjászületésre minden embernek szüksége van, akár elismeri, akár nem. Azért van, hogy olyan sok ember nem tér meg és nem születik újjá, mert megelégszik azzal az élettel, amit él. Amiben van, amit megszokott, amit a felmenőitől örökölt, amiben szocializálódott. Az Irgalmas Isten Fia ma is megkeresi a nélküle élőket, hogy helyreállítsa, és önmagához kapcsolja őket. Így kezdődik el egy új élet. A megtalált ember már itt is örül, de akkor lesz teljes az öröme, ha Krisztussal örökre együtt lehet. A léleknek más igényei vannak, mint a testnek. A lelket az Isten örökéletre teremtette. A bűn viszont az a valóság, ami alól senki sem vonhatja ki magát. Nincsen olyan szigorú nevelés, ami megóvhatna bárkit a bűn hatalmától és erejétől. Az Ige azt mondja mindnyájunkról, hogy hiábavaló életet örököltünk atyáinktól. Ez a hiábavaló élet a mulandóság rabsága alá vettetett, a bűnös életünk zsoldja a kikerülhetetlen halál. Pedig az ember szeretne kilépni önmagából, szeretné levetkőzni a benne levő rosszat. Vágyik arra, hogy ne a halál, hanem az élet legyen osztályrésze, mert érzi, hogy nem megsemmisülésre teremtetett, hanem életre. De ha megfeszül is, nem tud magán segíteni. Ezért kell újjászületnünk. Krisztus Jézus szava evangéliumot hirdet megmenekülésünkről. Örök életünk lehet, az újjászületés révén megszabadulhatunk hiábavaló, a halál hatalmának alávetett életünk rabságából. Az Egyetlen Urunk azt ígéri, hogy életünk egy más minőségű, magasabb rendű élet lehet. Istentől újjászületve isteni természet részeseivé lehetünk az ige szavai szerint, és már itt, ezen a földön, meglátva Isten országát megnyerhetjük ennek az országnak erejét, örömét, békességét.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? (Róm 7,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, az újjászületés csodáját.
Ámen
