Mentorcoach
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. (Lk 15,30)
Mai Igénk a jól ismert tékozló fiú története. Ha az idősebb fivért korábban megkérdezte volna valaki, hogy milyen élete van, bizonyára azt felelte volna, hogy minden rendben van. Szereti a munkáját, mindene megvan, elégedett ember. De, amikor öccse hazajön örökségének elherdálása után, és apja ahelyett, hogy elzavarná a háztól, ünnepséget rendez neki, akkor elönti lelkét a keserűség, az egész életét más megvilágításban látja. Úgy látja magát, mint aki egész nap robotol, mást sem csinál, csak apja parancsait teljesíti. Szinte nincs is saját élete, viszonzásul pedig semmit sem kap. Sokszor ma is egészen kis dolgok váltanak ki keserűséget az emberből. Sok ember felteszi magában a kérdést: nekem miért nem adatott meg oly' sok minden? Miért van annyi baj, szomorúság az életemben? – Korábban hálás volt Istennek, hogy erőt adott a terhek hordozásához, vigasztalása volt szomorúságok között, jót hozott ki abból is, ami árthatott volna neki – de most nyomorultnak, szegénynek, szinte kisemmizettnek érzi magát. Így volt ezzel a tékozló fiú bátyja is. Semmi nem változott a körülményeiben, mégis testvére hazaérkezése után boldogtalannak érezte magát. Isten igéje azt mondja: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon.” (Zsid 12,15) Ha el is fog időnként bennünket a keserűség, vigyáznunk kell, hogy ne lovaljuk bele magunkat, hanem amilyen hamar csak lehet, jöjjünk ki belőle. Semmi nem változott: ugyanolyan szeretett gyermekei vagyunk Istennek, mint korábban voltunk. Csak a sátán akar bennünket szembe fordítani Mennyei Atyánkkal, és elvenni tőlünk a békességet. Ezért is kell vigyáznunk, mert az elkeseredett ember olyasmit tehet pillanatnyi hangulatában, amit később ugyan megbán, de már nem tudja jóvátenni. Ilyen példa előttünk Ézsau: Egy tál lencséért öccsének adta pótolhatatlan kincsét, az elsőszülöttnek járó atyai áldást. Később próbálta ugyan visszaszerezni, de már elkésett a megbánással. Mindent kaptunk örökségként Jézus Krisztusért (Zsid12,28). Sok veszíteni valónk van, ezért vigyázzunk.
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott. (Lk 15,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy örökkévaló szeretettel szeretsz minket.
Ámen
