Mentorcoach
Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)
A Heidelbergi Káté így felel arra a kérdésre, hogy mi az egyház: Hiszem, hogy Isten fia a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örökéletre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogy ennek a seregnek én is élő tagja vagyok, és mindörökké az maradok. (Új ford.) Az egyház tehát mindenekelőtt egy élő közösség. Olyan közösség, amelyben a tagok egymással élő kapcsolatban vannak. Csak ott van egyház, ahol igazán élő közösség jön létre. Ott van egyház, ahol ketten – hárman összejönnek, de ugyanannak a hitnek az erejében, a szeretetnek ugyanazon kötelékével összekötözve. Az egyház olyan embereknek élő közössége, akiket Krisztus Jézus, a Belé vetett hit tart össze. A Jézusban levő, hatalmas isteni vonzóerő az, amely ebből a világból kiválasztja és elhívja az övéit. Az egyház tagjait Jézus Krisztus isteni ereje hívta ki a világból Szentlelkével és Igéjével. Az így megérintett emberek maguk is vonzó erőt nyernek. Nem ok nélkül olvassuk, hogy az első keresztyének idejében Isten naponta szaporította a gyülekezetet üdvözülőkkel. Elmondhatjuk, hogy ahol igazi egyház van, ott az egyház vonzóerőt gyakorol a világra. Hiába jönnek össze emberek a templomba divatból, vagy még rosszabb: képmutatásból, ha nem Jézus Krisztus vonzó ereje hozza össze őket. Hiába vagyunk együtt ketten vagy hárman, vagy többen, ha nem a Krisztus szeretete tart bennünket össze. Az egyház Krisztus nélkül nem egyház, hanem egy embercsoport. Az a szervezet, amiben a krisztusi lelkület megszűnik, elpusztul. Ahol a szervezetben pusztán önmaga fennmaradása a cél, nincs missziói látás, pusztán hangzatos jelszavak, ott zavarok mutatkoznak. Éppen így van az egyházban is. Ha nem a Krisztus váltságvére kering ereinkben, akkor nem lehetünk a Krisztuséi, akkor nincsen igaz élet bennünk. Ha zavarok mutatkoznak ebben a vérkeringésben, akkor beteg az egyház. Ott kell, hogy legyen előttünk az az igazság, hogy az egyház mi vagyunk, mert a Krisztus testének élő tagjai vagyunk. Egyetlen Urunk a Krisztus Jézus váltságvére éltet bennünket. Ezt az egyházat Krisztus oltalmazza és megtartja. A nem ilyen közösséget kárhoztatja. Nézzük meg a mai életünket. Lehet, hogy igen buzgó, kegyes, templomszerető emberek vagyunk. Lehetünk becsületesek, a törvény tekintetében igyekezünk feddhetetlenek lenni, megfelelni az aktuális elvárásokhoz, lózungokhoz. Csak egy nagy hibánk van, az az, hogy Krisztus nélkül élünk. Tudjuk ugyan, hogy kicsoda Jézus Krisztus, mert megtanultuk. De ennek az ismeretnek semmi ereje és hatalma nincs életünkben. Ez az élet hova vezet? Bizony nem az üdvösségre, hanem a kárhozatra. Ebből az életből igyekezzünk minél hamarabb megtérni. Még tart a türelmi idő. De nem a végtelenségig.
Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? (Mt 18,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
