Mentorcoach
Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef 2,10)
A mi emberi természetünk nem tud olyan önzetlenné válni, hogy mindig azt keresse, mi a jó a másik ember számára. Az első kérdésünk nagyon sokszor az, mi lesz velem? Odaadni magunkat teljesen Krisztusnak, odaadni azt is, aki miatt aggódunk, az nehezen megy. Kegyelemből, hit által van üdvösségetek - mondja Pál apostol -, ez nem tőletek van, Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék. Isten az embert nemcsak arra teremtette, hogy szolgáljunk neki, hanem arra is, hogy cselekedjük azt a jót, amit ő elkészített. Úgy lehetséges mindez, hogyha valakinek az életére nézve a Krisztussal való együttélés igaz. A kegyelem lényege, hogy az Ő szeretete beemel hit által az Isten országába. Isten kegyelme által kapunk erőt a jó cselekvéséhez, és mindezért Övé a dicsőség. Keresztelő János az eljövendő Szabadítóról, Jézusról prédikált. Megkeresztelte azokat a Jordán vizében, akik megvallották bűneiket, megtértek. Jézus is elment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. János tudta, hogy ő nem méltó Jézus megkeresztelésére, de Krisztus Jézus szavára engedelmeskedett, és megkeresztelte a Megváltót. Jézus megkeresztelésekor megnyílt az ég, és egy hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Egyetlen Urunk vállalta a bűnös emberiség helyett a büntetést. Az Atya gyönyörködött engedelmességében, amikor kész volt otthagyni a mennyet, ahol angyalok szolgáltak Neki. Kész volt életét adni szeretetből. Bennünk is akar gyönyörködni az Úr Isten! Akkor örül nekünk, ha ragaszkodunk Jézus tanításához, megértjük és elfogadjuk Őt. Azt, hogy értünk jött le a földre, ha bizalommal Hozzá fordulunk, ha megköszönjük, hogy meghallgatta imádságunkat, ha szeretjük az Ő Igéjét.
Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. (Ef 2,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.
Ámen
