Mentorcoach
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (Ef 2,9)
A mi emberi természetünk nem tud olyan önzetlenné válni, hogy mindig azt keresse, mi a jó a másik ember számára. Sokszor kérdezzük azt, hogy mi lesz velem? Egyes szám első személyben. Kegyelemből, hit által van üdvösségetek. Ez nem tőletek van, Isten ajándéka, nem cselekedeteitekért, hogy senki ne dicsekedjék. - írja Pál apostol. Isten az embert nemcsak arra teremtette, hogy szolgáljunk neki, hanem arra is, hogy cselekedjük azt a jót, amit Ő elkészített. Úgy lehetséges mindez, hogyha valakinek az életére nézve a Krisztussal való együttélés igaz. Ami elkezdődött Jézus Krisztus megszületésével, az Ő kereszthalálával és feltámadásával, az folytatódik a hívő emberekben a földön, ma is. Az új szívvel és új élettel rendelkező ember felismeri önmagában, hogy képtelen az Isten szerinti jót cselekedni. Méltatlanok vagyunk mindahányan és Isten nélkül kívül vagyunk az Egyetlen Urunk országán. De hát pont a kegyelem lényege, hogy az Úr szeretete beemel bennünket a hit által az Istennek országába. Az a sokszori görcsös lelki állapot úgy szűnik meg, hogy komolyan vesszük az Isten kegyelme által kapok erőt a jó cselekvéséhez. Mindezért egyedül Övé a dicsőség. Azt tudjuk cselekedni, amit Ő jónak, kedvesnek és tisztának lát. Nem azt nézi a hívő ember, hogyan tudna egyre több jót tenni, hanem figyel arra, hogy mit készít el az Isten. A jó cselekedet a hívő embernél a gyümölcs és nem oka valaminek. Ha benne gyökerezik Jézus Krisztus valakiben, akkor termi a jó gyümölcsöt. Krisztus Jézus által fölismeri azt a jó helyzetet, amiben cselekedni kell. Nem égbekiáltó és bennünket előtérbe állító dolgok ezek. Egy jó szó, egy megállás valaki mellett, egyszerű, őszinte érdeklődés hogyléte iránt. Ha valaki odaszánja a szívét, ha valaki jót akar cselekedni, akkor egyszer maga is rádöbben arra, hogy termi a gyümölcsöt. Sokféle beszédet hallunk, és sokat is beszélünk. Régebben sokkal kevesebbet beszéltek az emberek. De akkor is volt tiszta beszéd is, és olyan is, ami egyáltalán nem volt tiszta. Az Isten beszéde tiszta, nagyon is tiszta. Mi milyen beszédeket hallgatunk? Milyen beszédet szeretünk? Ostoba lózungokat, elharsogott közhelyeket, vagy a tiszta szót?
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. (Ef 2,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned üdvösségem van.
Ámen
