Mentorcoach
Hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? (1Móz 18,23)
Egyre nehezebb időket élünk, egyre bizonytalanabb minden, nem tudunk tervezni, jövőt építeni. Most érezhetjük át igazán, hogy mennyire Isten kezében vagyunk, és nem mi irányítjuk az életünket. Mai Igénkben Ábrahám olyat tesz, amibe mi nem biztos, hogy belekezdenénk: alkudozni kezd Istennel. Akkor sem éltek könnyű időket, de a bűn olyan mértékben elhatalmasodott, hogy Isten úgy döntött, hogy Sodoma és Gomora városát elpusztítja a bennük élőkkel együtt. De Ábrahám mer alkudozni Istennel, hátha megmenekülne a nép. Nem megijedt, nem magába roskadt, hanem merészen kiáll a többiekért. Hátha… Mert az Egyetlen Istennél semmi sem lehetetlen. Mi vajon mennyire vagyunk bátrak? Oda tudunk-e járulni Isten elé imádságban akkor is, amikor nincs emberileg remény? Amikor ésszerűen nincs más megoldás, csak a legrosszabb? Álljunk oda, nyíljunk meg őszintén Egyetlen Urunk előtt. Az az egy dolog számít: őszintén és bizalmasan beszélgetni Vele, mint gyermek a Teremtőjével. Persze, ezzel nem fog egy csapásra megoldódni minden, de elkezdődik egy változás bennünk. Azt fogjuk érezni, hogy Isten a lehető legjobbat fogja ebből a helyzetből is kihozni. Békesség és nyugalom lesz, amelyet csak Isten Lelke adhat azoknak, akik az Istennek fiai. Amikor valakit Isten kiválaszt, felken és szolgálatba állít, az nem gyerekjáték. Szokták mondani: „a palást mindent eltakar”. Ez nem így van! Isten elől elrejteni semmit nem lehet. Még azoknak sem, akik választott „edényei”. Meg kell becsülni a szent dolgokat. Az aggodalmat felváltja az öröm, a hála, hogy micsoda kiváltságban van részünk, hogy ez a hatalmas erő nem összetörni akar, nem lesújtani jött, hanem átsugárzik rajta az irgalom, a szeretet, a gondoskodás és a vigasztalás. Ahogy Sodoma és Gomora polgárai nem az Úrnak tetsző életet éltek, úgy mi is olykor megfeledkezünk magunkról. Vigyázzunk, hogy az Isten pusztító tüze el ne érjen, hanem az igazak közé soroltassunk.
Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala. És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje. És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról. (1Móz 19,27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Eléd állhatok mindenkor.
Ámen
