Mentorcoach
Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! (Zsolt 40,18)
Vajon ki lehet az a személy, aki ezt a fenti mondatot mondhatja magáról? Vajon milyen mélypontra kell jutni ahhoz, hogy valaki csak ezt tudja mondani? Milyen negatív élmények, milyen fájdalmak, megaláztatások állhatnak mai Igénk emberének az életében? Lehet ennyire mélyre kerülni, hogy csak azt lássuk, csak azt tudjuk mondani, hogy nyomorult és szegény vagyok?Lehetséges ennyire mélyre kerülni, hogyha elfeledkezünk Egyetlen Urunkról. Az Ige viszont így folytatódik: ..."de gondot visel rám az Úr!” Az Úr ott van velünk minden élethelyzetben: minden fájdalomban, nyomorban, próbatételeknél. Sokszor azt hinnénk, hogy a nyomorúságos időknek semmi értelme sincs. Pedig van, de csak akkor, ha elfogadjuk azt, hogy ilyenkor is képes formálni az Isten bennünket. Igazán csak akkor érezzük meg, hogy válságosra fordul a helyzetünk az élet viharaiban, amikor magát a puszta életünket kell féltenünk. Az egyetlen érték: az élet, az életben egy másik ember élete. Egy nagy válság után, valóban nem látunk semmit ebből a világból – hiába van benne annyi minden. Válságok és háborúk vannak jelen napjainkban. Sokszor nem mi befolyásoljuk, hanem a helyzet, más emberek, vezetők kapkodása, kapzsisága, vagy éppen tehetetlensége. Ezek mind csak kényszerítő tényezők. A keresztyén szimbolikában a horgony Krisztus Jézusra utal. Belé és mellé horgonyozni, amikor tombolnak az elemek, amikor az élet viharai tépnek, és szaggatnak bennünket. Mellette lenni, mellettünk álló szeretetéért, kegyelemért könyörögni, és megváltásában bízni, egyébként elveszünk. A szorult helyzetet csak még súlyosbítja, ha elveszítjük az Istennel, az Egyetlen Reménységgel való kapcsolatot. Pál apostol mondja: Ha az Úr velünk van, minden veszedelemmel és veszteséggel szembe tudunk nézni és szállni. Valóban a viharban sok lim-lomot ki kell dobálni életünk hajójából, mindazt, ami csak sallang, értékelhetetlen vacak. Gyakran kétségbeesetten szorítjuk a tárgyainkat, javainkat, de ezeket vagy el kell engedni, vagy át kell értékelni egész addigi önmagunkat. Ha az Úr velünk, kidobjuk a lim-lomokat, ha velünk van, lehorgonyozhatunk Krisztus Jézus mellett. Ha sodródunk is, ha fuldoklunk is, ha napot és csillagokat sem látunk, Ő velünk van, és velünk lesz.
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. (Ézs 9,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy gondoskodol rólunk.
Ámen
