Hx
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt. (1Móz 1,27)
A Biblia Isten gyermekeinek nevez minket. Eszerint Egyetlen Urunk kreativitása bennünk van. A mi dolgunk, hogy felismerjük és munkába állítsuk azt. Ahhoz azonban, hogy kibontakozhasson, először fel kell ismerni a gátjait. Gyakori akadály a megszokás, a múltban ragadás: „mindig így csináltuk.” Azok az emberek mondják ezt, akik felhagytak a gondolkodással. Hétköznapjaikban ledolgozzák a munkaidejüket, zsebre teszik a fizetésüket, és hazamennek anélkül, hogy egyáltalán fontolóra vennék a változás lehetőségét. A gondolkodást eltompító rutin a kreativitás rákfenéje. Ha minden áldott nap egyformán végezzük a feladatokat, a szokás hatalma miatt felhagyunk a kritikus gondolkodással és nem kérdőjelezzük meg a módszereket. Kezdjük el kritikusan megvizsgálni az "irányelveket", technikákat, szabályokat, "stratégiákat", bármit, ami rutinszerűvé teszi életünket. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy csináljuk a dolgokat, ahogy mindig is csinálták, mások majd kitalálnak valami jobbat... Isten lát olyan dolgokat, amiket mások nem látnak, és úgy beszél róluk, mintha bizonyított tények lennének. „Isten… létre hívja a nem létezőket” (Róm 4,17). Mivel pedig az Ő képmására lettünk teremtve, nekünk is ezt kell tennünk. Másként fogalmazva: kezdjünk el kreatívan gondolkodni. Hasonlóan egy üzleti vállalkozáshoz egy gyülekezetben, ahol valami folyamatosan akadályozza a produktivitást, gátolja az eredeti ötleteket, és fékezi a lendületet, ezt ideje szóvá tenni. Ha senki nem hallgat ránk, akkor kezdjünk el imádkozni, és kérdezzük meg az Egyetlen Istent, valóban a nekünk szánt helyen vagyunk-e? Környezetünk nem csak úgy magától kialakul, azok az emberek teremtik meg, akik benne élnek és dolgoznak. Az emberek, struktúrák vagy felizzítják bennünk a kreativitás tüzét, vagy kioltják azt. Ne számítsunk arra, hogy a változás könnyen jön majd. A bizonytalan vezetők hajlamosak büntetni az őszinteséget, és fenyegetve érzik magukat a kreativitástól. Különösen akkor, ha valaki olyan javaslattal áll elő, amivel jobban lehetne tenni a dolgokat, ilyenkor előjön önző énjük... Nem mindenki hajlandó kreatív módon gondolkodni, sőt vannak, akik kifejezetten rossz néven veszik azt, ha valaki ilyesmit merészel. János apostol írja: Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. (3Jn 1,9). A legnagyobb károkat okozó "szent aranyborjúk" egy szervezetben azok, akik a szolgálók státuszára vagy rangidősségére alapoznak a kapott talentum helyett. Persze, a lojalitás fontos, de a hűségesek közül sokan csak önzésükből hűségesek. Lojálisan viselkednek, hogy megtartsák státuszukat, biztosítsák maguknak az egyéb juttatásokat, vagy hogy látszat-tekintélyüket megőrizhessék. Az igazi lojalitás az innovációban, az eredeti gondolkodásban van, abban, ha segítjük a szervezetet előrejutni. Minden ember értékes és fontos, de a jó vezető mindig tudja, kik a legértékesebbek a szervezet szempontjából. Ezeket az embereket kell tovább képezni, fejlődésüket elősegíteni, biztatni arra, hogy folyamatosan csiszolják tehetségüket. Ha olyan légkört teremtünk, amely segíti az eredeti gondolkodást, sokkal több lojális munkatárs lesz. Ahhoz, hogy kreatívan kezdjünk gondolkodni, értékelnünk kell másokban is a kreatív gondolkodást.
Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. (1Thess 5,9-13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy oda helyezel, ahol lennem kell.
Ámen
