Expertus
Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. (Kol 4,5)
Semmiért sem kell olyan drága árat fizetnünk, mint az elpazarolt időnkért. Manapság sokkal több olyan eszközzel rendelkezünk, amivel időt lehet megtakarítani, mint a bibliai idők korában, mégis úgy tűnik, kevesebb időnk van. Ahhoz, hogy az életünk irányítása a mi kezünkben legyen, minden eltelt percet valamilyen értékes célra kell fordítanunk. Vannak dolgok, amiket meg akarunk tenni, tervezünk is megtenni, és aztán sajnáljuk, hogy nem tettük meg... De ha odafigyelünk a percekre, az órák majd vigyáznak magukra. Ezért hát állítsunk fel fontossági sorrendet. Nagyon sok időt fordítunk csupán másodlagos fontosságú dolgokra, indokolatlanul sok figyelmet fordítunk az apró részletekre, míg az igazán fontos dolgok kiszorulnak életünk perifériájára. Ez különösen igaz a lelki dolgok vonatkozásában. Tervek nélkül hajlamosak vagyunk céltalanul sodródni. A rendezetlen életvitelt folytató emberek, még ha kereszténynek is mondják magukat, ritkán töltenek személyes időt Istennel. Nekik ne mondja senki, hogy időt kellene szakítani olyan célokra, mint bibliatanulmányozás, imádság, dicsőítés, erre bokros teendőik miatt nincs idejük... Felszínes kapcsolataik vannak, napok telnek el anélkül, hogy egy jót beszélgetnének valakivel. Ingerlékennyé válnak vagy egyenesen megsértődnek, ha valaki megpróbálja felhívni a figyelmüket erre, vagy olyan emberekre, akiket úgy tűnik, az út szélén hagytak. Ha nem tudjuk kézben tartani időnket, akkor nem kedveljük önmagunkat sem, a munkánkat, sőt a legtöbb dolgot a saját világunkban sem. Ezt a romboló mintát nehéz megtörni, pedig a szervezetlenség rossz szokásától meg kell szabadulnunk. Különben életünk hamarosan teljesen összeomlik, káoszba fullad. Az idő pénz – ugyanolyan gondosan be is kell osztani. Hogyan tudta Krisztus Jézus olyan jól szervezni életét? Tudta, hogy mi a küldetése. Utolsó útján Jeruzsálem felé, ahol tudta, hogy keresztre fogják feszíteni, meghallotta a tömegből egy vak ember hangját és megállt, barátai legnagyobb megdöbbenésére. A tanítványok háborogtak amiatt, hogy Jézus nem azzal törődött, hogy a város még elég messzire van, pedig ők szerették volna ott ünnepelni a páskát (ld. Luk 18,35-42). Az ő szemszögükből úgy tűnt, hogy Jézus nem jól osztja be az idejét. Egyetlen Urunk nézőpontjából azonban az, ahogyan Ő az idejét töltötte, tökéletesen illett küldetésébe. Tisztában volt a korlátaival, tudta, amit mi sokszor elfelejtünk, hogy időt kell szánnunk a feltöltődésre is. Ennek tudatában az ilyen magányosan töltött percek fontos helyet kaptak az időbeosztásában. Mi is úgy tudjuk a legjobbat kihozni az időnkből, ha mindig életünk Istentől kapott célját tartjuk szem előtt, és ennek fényében mérlegeljük minden döntésünket.
Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel. (Ef 5,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy célt adtál életemnek.
Ámen
