Discipulus
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. (Jn 12,5-6)
Iskariótes Júdás, aki tanítványa volt Jézusnak, másképpen gondolkodott, mint társai. Ő azt mondja, hogy az olajat, amit Mária öntött Jézus fejére, el lehetett volna adni és a pénzt szét lehetett volna osztani a szegények között. Júdást azonban nem a Krisztus iránti szeretet, hanem a pénz szerelme motiválta. Nekünk is oda kell figyelnünk a pénzhez való viszonyunkra. Még mindig csak eszköz vagy már maga a cél az életünkben? A pénz szerelme sokakat vitt már rossz irányba, óvakodjunk hát tőle! Ha nem az Úrra tekintve kezeljük a ránk bízott anyagiakat, legyen az sok, vagy kevésnek tűnő, akkor az ördög eszköze lesz életünkben. Így eltávolodunk Egyetlen Urunktól, a Megváltónktól. Júdás tolvaj volt – írja az Ige. Rólunk mit írhatna? Odaszánt, engedelmes, hűséges szolgái, barátai vagyunk? Vagy felületes, önző, felelőtlen mihasznák? Korrupt, viszályt szító haragtartóak, indulatosak, cinikusak? Szálljunk magunkba és gondolkodjunk el azon, hogy Urunk milyennek lát bennünket! Bűnbánatra mindig szükségünk van, ebben a dologban is kérhetjük bocsánatát. Mindnyájunknak van miért… Azt, aki Jézust követi, az számíthat hátratételre, támadásokra. Krisztus Jézus tanítványának lenni egyáltalán nem könnyű. A világ ugyanis kigúnyol, nevet, ahogy egyik énekünk is fogalmaz. Azért, mert nem olyanok vagyunk, mint ők. De nem baj, szeressük továbbra is az Urat teljes valónkkal, teljes elménkkel, teljes erőnkkel, teljes szívünkkel, mint önmagunkat is. Aki Krisztussal járja életútját, az sokak szemében lesz szálka, mert Jézus munkájának eredményeit nem szereti a világ. Lehet, hogy minket nem üldöznek fizikailag, de azért hátratétel várhat bennünket Jézusért. Vállaljuk Őt mindig, mindenkor, bármivel is jár ez ránk nézve!
Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre. (Zsid 9,24-28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
