Discipulus
Ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. (Jn 2,16)
Jézus Krisztus mindig is meglátta a legjobbat az emberekben. Azon dolgozott, hogy azt kihozza belőlük, ellenben naív sem volt, tisztában volt az emberi gyarlósággal: Kiűzte a harácsoló pénzváltó kufárokat a Templomból. Jézus folyamatosan magas mércét állított az emberek elé, de pontosan tudta azt is, hogy még ha a legjobbat hozzák is ki magukból, akkor sem lesznek tökéletesek. Ezt nekünk is látnunk kell. Tökéletes munkahely, tökéletes gyülekezet de tökéletes szomszédság sem létezik! Isten tudja ezt, ezért adott útmutatást arra, hogyan kezeljük azokat az embereket, akik csalódást okoznak nekünk. „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6,2). Az a szeretet, ahogy Jézus szeretett, feltételek és nyomásgyakorlás nélküli. Persze könnyebb beszélni arról, hogyan bánjunk az idegesítő, pojáca, szájtépő emberekkel, mint valójában megtenni. Isten azonban soha nem parancsol olyat, aminek teljesítéséhez ne adná meg az Ő kegyelmét. Meg kell tanulnunk, hogy reális elvárásaink legyenek, elsősorban saját magunkkal szemben. Sokszor számunkra elérhetetlen dolgokat próbálunk hajhászni, azt remélve, hogy ezzel bizonyítani tudunk valamit, amit pedig nem is kellene bizonyítanunk. Engedelmeskedjünk az Istennek, és hagyjuk, hogy Ő törődjön velünk. Legyenek reális elvárásaink abban is, hogy mit várunk az életünktől! Krisztus Jézus mondta: „…A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Amíg ezen a világon élünk, mindig is lesznek problémáink, amik alól senki sem kap felmentést. De az Egyetlen Urunk mindent irányítása alatt tart. Csak tanuljunk meg reálisak maradni, mert sokszor meg kell birkóznunk kellemetlen helyzetekkel, makacs problémákkal vagy igen nehéz természetű emberekkel. De a mi saját hozzáállásunk, és legkevésbé sem az övék határozza meg, hogy élvezni tudjuk-e az életünket.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat, És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben. (Jn 2,24-25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
