Discipulus
Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Pt 1,16)
Ha olvastuk már a Bibliát, akkor tudhatjuk, hogy az az Isten Szava. Megtaláljuk benne a kulcsot a saját szívünkhöz, de a kötelességeinkhez is. A legjobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adott. A Biblia olyan, mint a "természeti" törvények, soha nem válik szükségtelenné. Legfőképpen hitet meríthetünk belőle. Sok gyermeket megkeresztelünk abban a reményben, hogy szüleik is hitvalló keresztyének, és majd gyermeküket is úgy nevelik és neveltetik, hogy vallást tegyenek Krisztus Jézusról. Pedig láthatjuk, nem a keresztség üdvözít, hanem a hit. A hit pedig hallásból van. Beszéltünk-e eleget Krisztus áldozatáról, az Atya szeretetéről a megkeresztelteknek? Hol maradnak mégis az egyházból, a gyülekezetekből? A papíron, a névsorban szerepelnek, de hol lehetnek? Ez az Ige a felelősségünkről is szól: beszélni kell a hitünkről. Kiben hiszünk e mai világban? Emelvényen szónokló világi "hatalmasságban" vagy mellékesen szót ejtünk a Krisztusról is? Nincs más út, egyedül Jézuson keresztül juthatunk az örök életre. Csak beszélünk Róla, de nem élünk Vele? Mi motiválja a mi cselekedeteinket, miről mondunk le és miért? Önző magaviseletünk veszélybe sodorja azokat, akik körülöttünk élnek, épp a mi hallgatásunk, a bűnös cinkosságunk miatt nem jutnak hitre. Egy jó közösségben, egy csapatban a tagok bíznak egymásban. Miközben bizalmat szavaznak egymásnak, a csapat minden tagjának, legfőképpen a vezetőinek úgy kell élnie, hogy kiérdemelje a többiek bizalmát azáltal, hogy magas mércéhez tartja magát. Amikor mindenki szabadon tud adni, és a bizalom kötelékei kialakulnak, és időről-időre próbára is vannak téve, akkor az emberek hinni kezdenek egymásban is. Elhiszik, hogy a másik ember következetesen fog cselekedni, tartja magát ahhoz, amit vállalt és támogatja a többieket. Minél erősebb az összetartozás érzése, annál hatékonyabban tudnak együtt dolgozni. Minden csapatban vannak nézeteltérések. De ott, ahol az emberek elrejtik az aggodalmaikat azért, hogy megvédjék az egység hamis képzetét, az a csapat nem közösség többé. A csapat vezetése nem egyenlő a felette való uralkodással, az "alattvalók" kiszipolyozásával. Nézzünk szembe a nézeteltérésekkel, és kezeljük őket a megfelelő módon! Az igazi közösség jele nem az, hogy nincs konfliktus, hanem az, hogy jelen van a bűnvallás és kibékülés lelkülete. Ha valaki téved, bűnösen cselekszik, nem másokra kenni, ha pedig ezért megszólítják, nem próbálja az egész közösség elleni támadásnak beállítani azt. Azok, akik az újszövetségi gyülekezetet építették, erkölcsi és anyagi természetű problémákat, tanításbeli különbségeket és előítéleteket győztek le. Ennek az lett az eredménye, hogy: „az egész világot felforgatták” (lásd: ApCsel 17,6). Ehhez a lelkülethez kell reformálódnunk.
És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek, A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által. (1Pt 1,17-22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megszenteltél.
Ámen
