Discipulus
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)
Az a fajta egység, amire mi reformátusok annyira vágyunk, csak akkor jöhet létre, ha elfogadjuk a természetünktől eltérő új rendet. E szerint nem csak Krisztus Jézussal vagyunk egyek, de egymással is. Akkor lesznek rendben a gyülekezeteink, és akkor lesz hiteles a Református Egyház is. Amíg vezető tisztségre pályázók pusztán ugródeszkának tekintik közösségeinket, a vasárnapi szentbeszédet a médiumok felé való közléssel csak saját, vélt népszerűségük építésére használják, az egyház egészét megalkuvóan a világi "hatalmasságok" alárendeltségébe teszik, addig nem hiszi el maga a világ még azt sem, hogy Jézust elküldte az Atya miértünk... (Jn 17,21) Minden rajtunk múlik! Az egész változás a gyülekezetekben kezdődik. Nem azzal a félreértelmezéssel, hogy mindenünk közös, hanem azzal, hogy akik hiszünk, együtt vagyunk. Akik együtt vannak, azok megbeszélhetik közös dolgaikat. Akik együtt vannak, azok erősebbek az evangélium hirdetésében. Krisztus Jézus mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele közötti időszakot az apostolok imádkozással töltötték. Fogalmuk sem volt róla, hogy mikor teljesedik be Jézus ígérete, de ők, akik hittek, együtt voltak. Ma is együtt kell lenniük azoknak, akik várják, hogy Jézus Krisztus mit mond nekik legközelebb. Ma még nagyon messze vagyunk attól, hogy hitelesen sorakozzunk fel Jézus után. De minden korban voltak, vannak Istennek kiválasztott gyermekei, akik tovább viszik az Ő szent akaratát. Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben sónak és világosságnak nevezi őket, mert nekik kell megízesíteni azt a világot, amiben élnek, vinniük kell az örömhírt, lámpásként kell világítaniuk a saját nemzedékükben. Nem kevesebb a mi feladatunk sem, akik a 21. század forrongó (a szónak átvitt és valóságos értelmében is) légkörében Isten Igéjével élünk minden nap. Előttünk van a Szentírás tanításaival együtt, figyeljünk az üzenetére! A mai ember ugyanolyan gyarló, bűnnel terhelt, mint az ősatyák idejében, vagy Jézus korában. Ha nem vesszük komolyan az intéseket, akkor elveszünk, mint ahogy az az özönvízkor történt. Krisztus Jézus meg akar bennünket menteni, hiszen ezért küldte el Őt az Isten közénk. Hallhatók az Ő tanításai ma is, csak legyen halló fülünk a befogadására. Az a küldetésünk, hogy ne állandóan másról papoljunk, hanem amit ezekből a tanításokból kaptunk, azt osszuk meg másokkal is...
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. ... Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. ... Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. (ApCsel 2,21-28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utam.
Ámen
