Discipulus
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik. (Jn 10,9)
A Mennyországba "ajtón" keresztül lehet belépni. Krisztus Jézus mondja magáról: „Én vagyok a juhoknak ajtaja.” (Jn 10,7) A mennyországba belépni tehát Jézus nélkül vagy az Ő megkerülésével nem lehet. Vele pedig már ebben a földi életünkben kell megismerkednünk, mert aki itt nem akar Róla tudni, hanem csak a halálban keresné, az nem találja meg az ajtót. A Mennyországnak nem lehet részese a test. Ebben az életben testben lakunk, és e testben lakván távol vagyunk az Úrtól, a Mennyország kapuján pedig nem lehet átvinni ezt a testet, hanem azt előbb a halálban le kell vetkőznünk magunkról. A halál, mint utolsó ellenség töröltetik el. A mennyországban pedig már ellenségünk nincs, ott már halál sincs, csak az örök élet... Így hát a mennyország kapuján átlépni csak a földi halál pillanatában lehet. A hívő ember halála hazaköltözés az Atyához: „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat… hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.” (2Kor 5,1-4) De hogy milyen is a mennyország valójában arról csak sejtelmes képeink vannak. Mint a gyermek a résnyire nyitott ajtón, úgy leshetünk ki mi is valamit a Szentíráson keresztül belőle. Azért mondja Pál apostol: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13,8) A Mennyországról nincs biztos látásunk, de van kijelentésünk. Isten jelentette ki magát Jézus által, a Szentlélek által, kijelentette magát a próféták által... Jézus Krisztus kijelentéséből tudjuk, hogy a Mennyországban mindenki számára van hely: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (Jn 14,2) A mennyországban mindig van hely, amíg tart a kegyelmi idő, amíg az Úr Krisztus Jézus "vissza nem jön ítélni eleveneket és holtakat." Ezért biztat Egyetlen Urunk ma is bennünket:
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; ... távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek. (Lk 13,24-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgálód lehetek.
Ámen
