Discipulus
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12)
Hiába járunk mi a templomba, ha nem vagyunk engedelmesek Egyetlen Urunknak. Hiába olvassuk a Bibliát, hiába imádkozunk, hiába hozunk áldozatot az Isten oltárára anyagiakban, ha nem engedelmeskedünk Neki. Azért, mert: „A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted, az engedelmes lelket soha meg nem veted.” A tékozló fiú vajon mivel okozta a legnagyobb fájdalmat az apjának? Nem azzal, hogy elköltözött otthonról, nem azzal, hogy követelődzött, még csak nem is azzal, hogy eltékozolta a ráeső vagyonrészt. Azzal okozta a legnagyobb fájdalmat az apjának, hogy engedetlen volt, pedig az édesapja mindig a javát akarta. Érte dolgozott, és ezt a kisebbik fiú nem akarta megérteni, és nem tudott engedelmeskedni neki. Isten a mi Atyánk. Ez azt is jelenti, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk. Akkor értjük ezt meg igazán, amikor a saját gyerekünk okoz nekünk szomorúságot, és miatta kell búsulnunk. Amikkel a gyerekünk szomorít meg bennünket, ugyanazokkal szomorítjuk meg a mi is mennyei Atyánkat. A gyermek is meg tudja szomorítani a szülőt az engedetlenségével, és ahogy a gyerek engedetlen, ugyanúgy vagyunk mi is engedetlenek az Istennek. Pedig semmi mást nem vár tőlünk, mint az engedelmességet, a hűséget. Nagy cselekedeteket nem vár el, csodákat nem vár tőlünk, de vár engedelmességet. Engedelmességünkkel dicsérhetjük Atyánkat, és csak az engedelmesség után jön áldása! Mi hogyan állunk az Isten iránti engedelmességgel, még mindig búsítjuk Egyetlen Urunkat? Ne feledjük el azt, hogy aki engedelmeskedik, azé az örök élet!
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! (Zsolt 90,15-17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engedelmességre tanítasz.
Ámen
