Discipulus
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt 16,11)
Egy hívő sem akar az ördög kezére játszani. De hogyan lehet ezt elkerülni? Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. (Zsolt 120,15) Amint elkezdünk magunkra vagy egyéb földi dologra figyelni, fennáll annak az esélye, hogy elbukunk. Azért, mert nem látjuk Istent világosan, kapcsolatunk elgyengül, ilyenkor azt hisszük, hogy magunktól is képesek vagyunk mindenre. Pedig nekünk, hívőknek (vezetőinknek különösen), mindig az Úrra kell néznünk, keresnünk kell az Ő orcáját és keresnünk kell a Vele való személyes közösséget. Ha nem Rá nézünk, hanem csak a személyes "boldogulásunkra", az meg nem tarthat minket és meg nem őrizhet minket a csapdáktól. Isten a világosság, és ha Őrá nézünk, akkor az Ő világosságában látjuk a dolgokat: "a te világosságod által látunk világosságot." (Zsolt 36,10), Tudjuk, hogy Isten mindig lát minket, és ha mi is mindig Rá nézünk, az csodálatos közösség. Sokan azért nem félik az Istent, mert azt hiszik, hogy nem látja őket, nem látja tetteiket... De Egyetlen Urunk nagyon jól lát mindent, ami ezen a világon történik, minden kicsi és nagy dolgot. Senki nem tud elrejtőzni Előle. Dávid mondja a 139. Zsoltárban: "Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." Az lehet, hogy más emberek nem látják, miket gondolunk, vagy amiket csinálunk titokban, de az Isten látja. Az Ő szemei mindig rajtunk vannak, így jól gondoljuk meg minden szavunkat, mert Ő hallja, és jól gondoljuk meg, miket cselekszünk, mert Ő látja: „Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók” Láthatjuk, hogy Krisztus Jézus olvasott az emberek gondolataiban. Amiket azonban most titokban cselekszenek a bűnösök, minden ki fog tudódni: „Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék.” (Mt 10,26) "Titkos ügyeinket" hozzuk világosságra azáltal, hogy Istennek megvalljuk és elhagyjuk ezeket, különben más módon fognak napfényre kerülni! Az igen szégyenletes es kellemetlen. A "majd én megoldom okosba" mentalitás igen kárhoztató magatartás, még akkor is, ha azt látjuk, hogy a mának társadalmában ez vezet a "boldoguláshoz." Lehet, hogy sok gonosz embernek vagy akár körülöttünk élőnek megvan, amire mi annyira vágytunk, de a Tízparancsolatban is meg van írva: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.” Aki irigyli mások áldását, az megszegi ezt a parancsolatot. Ha pedig gonosz úton, mások megsarcolásával, eltaposásával lett valaki földi értelemben gazdag, azt meg azért ne irigyeljük, mert a végső szó mindig az Istené. Áldjuk az Urat, azért a rengeteg jóért, amit már megadott nekünk. Azt a csodálatos áldást és gondoskodást, ami előttünk áll, elsősorban pedig a megváltást, várjuk bizalommal.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. ... Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. ... Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké! (Zsolt 121,1-8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram mindazt a gondoskodást, amit Tetőled kapok.
Ámen
