Discipulus
Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! (Lk 15,31)
A bibliai tékozló fiú történetében szereplő idősebbik testvér haraggal a szívében élt. Haragot hordozott az öccse, de az apja felé is. Mennyi elfojtott harag él bennünk is. A ki nem mondott szavak, az át nem beszélt helyzetek tönkretehetnek bennünket és a kapcsolatainkat is. Az apa örült, hogy hazatért, megkerült az elveszettnek hitt fia, erre a másik elkezdi a "műsort". Egy jó szülő a családi békét igyekszik munkálni folyamatosan, még ha van is nézeteltérés, véleménykülönbség, nem hergeli egymás ellen a gyermekeit. Egyformán szereti őket, akármilyenek legyenek is. Az idősebbik fiúról kiderül, hogy számára az öccse hazatérése nem öröm. Már akkor sem volt minden rendben közöttük, amikor még mindketten otthon voltak és egy családot alkotva egy fedél alatt éltek. Alapvetően más gondolkodású és életvitelű volt a két testvér és előfordul ez manapság is. De ez normális, viszont nem kell, hogy ellenségekké váljanak egy családban a testvérek azért, mert az egyik így, a másik pedig úgy gondolkodik, mert az egyiknek az élet egyik területén adott talentumokat az Úr, a másik pedig más területen jobb. Az idősebb fiú megharagudott az apjára, aki így fogadta az üres zsebbel hazatérő testvérét. Annak örült volna, ha az apja megbünteti a testvérét, nem érdemelve a szép ruhát, sarut, gyűrűt, nagy lakomát. Ha magunkba nézünk, nem ilyen indulatokkal vagyunk-e telve? Szoktuk-e mondani valakinek: te ilyen, meg olyan vagy, soha nem teszed meg ezt vagy azt? Ezek az állítások az esetek nagy részében persze nem fedik a valóságot. Részigazság lehet benne, de nem ez a teljes valóság. Viszont az ilyen beszéd nagy sérelem tud lenni. Nagy sebeket tud ejteni a manapság elburjánzó, gyűlölködő, rágalmazó hazugság áradat. Az Istennek tetsző, vagy nagyon emberi és gyarló a lelkünk tartalma? De szabad akaratunkból önvizsgálatot tarthatunk rendszeresen, amelyet a bűnbánat, a bűnvallás követhet.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. (Lk 15,21-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig Veled lehetek.
Ámen
