Discipulus
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint. (Péld 27,21)
A vitáink lehetnek építőek vagy rombolóak; attól függ, hogyan kezeljük őket. Sokszor azért mennek tönkre kapcsolataink, mert vagy nem vesszük észre a problémákat, vagy nem vagyunk hajlandók szembenézni velük. Ahelyett, hogy megbeszélnénk, mi nem működik, veszekedésbe kezdünk azon, hogy mindez kinek a hibája. Hasonló ehhez egyházunk mai mély válsága. Az építő vita a problémákat célozza, a vádaskodás és egymás hibáztatása viszont romboló. Az ilyen veszekedés haragot, védekezést, agresszív érzéseket, keserűséget és más erős érzelmeket vált ki. Ezért mondja a Biblia: „távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik” (Péld 20,3). Amíg ezen a földön élünk, mindig lesznek nézeteltéréseink és vitáink másokkal. Meg kell azt is értenünk, hogy minden konfliktus aprónak tűnő, "ártatlan tévedésekből" vagy inkább egyszerű mulasztásból, egyéni ambiciók túlburjánzásából származik. Csak őszinte, szeretetteljes beszélgetésben lehet a véleményeket tisztázni, nem pedig "bölcsen" hallgatni róluk, vagy szőnyeg alá söpörni azokat. Sőt, azok a dolgok, amelyeket nem vagyunk hajlandóak kezelni, sokkal jobban ártanak az egyháznak, mint bármi más. Ezért mondja a Biblia: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” Nem lenne kívánatos, ha lenne olyan út, amit csak a kedves és figyelmes emberek használhatnak? Ám ha körülnézünk, minden nap láthatunk agresszív, önelégülten pöffeszkedő embereket... A mindennapokkal járó stressz miatt az egész életünket behálózza a türelmetlen, vádaskodó, másra mutogató viselkedés. A rossz modorú, udvariatlan, populista kommunikáció is megszokott gyakorlattá vált. Hová lett a szabály, melyet Krisztus Jézus tanított? „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Luk 6,31). Legtöbbször annyira bele vagyunk feledkezve saját magunk imádásába, hogy még gondolni sincs időnk másokra. Nem kellene-e, hogy Krisztus iránti szeretetünk és a vágy, hogy Őt képviseljük ezen a világon, kihasson mindennapos viselkedésünkre is? „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.” (1Kor 13,4–5). Ismerjük el, hogy az önző viselkedés istentelen döntés, amivel csak a saját szükségeinket és érdekeinket tarthatjuk mindennél fontosabbnak. Jézus Krisztus követői legyenek türelmesek, figyelmesek és kedvesek, ámde nem számítóak, anyagiasak, önzők, érdekvezéreltek... Próbáljunk erre emlékezni, ha utunkba akad valaki, akinek a viselkedése negatív reakciót váltana ki belőlünk.
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. (Péld 27,8-10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
