Discipulus
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. (Ézs 42,8)
Krisztus Jézus kész volt szolgai formát ölteni magára és így jött el közénk. Ez a gondolat a prófécia keletkezésének a korában (a K.e. 7-8 században) teljességgel ismeretlen volt. Ilyesminek még a nyomát se találjuk a korabeli pogány vallásokban, az istenek ezekben mindig úrként, királyként, hódítóként jelennek meg. Uralkodni akarnak, kiszolgáltatják magukat, másokat legyőznek, megaláznak, földre tipornak. Ezek mind a mi óemberi tulajdonságaink, ezekkel születtünk, mélyen ott vannak bennünk, minket is arra akarnak rávenni, hogy kiskirályokként viselkedjünk, hogy másoknak parancsolgassunk. De Jézus más volt, és nekünk is egészen más példát adott. Egyetlen Urunk nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak. Követnünk kell a példáját. Akarjunk mi is szolgák lenni, akarjuk alázattal szolgálni Istent a családban, a gyülekezetben, de minden emberi közösségben is. Ne kapni akarjunk, ne azt várjuk, hogy mások tegyenek valamit értünk, hanem mi tegyünk másokért valamit. Higgyük, hogy Isten elkészíti a szolgálat lehetőségét. Ha pedig valaki szolga, akkor ne parancsolgasson, inkább kérjen. De ne hirdessen törvényt, ne szóljon bele az életünkbe, ehhez egyedül az Istennek van joga. Bármennyire is nem tetszik ez némelyeknek, Krisztus Jézus egy ilyen különös szolga, aki engedelmeskedik, alázatos, de törvényt is hirdet. Ezt nem azért teszi, mert szeret parancsolgatni, mert ezzel meg akar minket alázni. Jézus olyan törvényt hirdet, ami a mi javunkra van, ami az életünk előmenetelét szolgálja. Teljesen félreérti a jézusi törvényt az, aki úgy gondolja, hogy az egy teher, nyűg, kényszer a mi számunkra. Az Úr Jézus Krisztus törvénye a szeretet törvénye és abból élet fakad. Krisztus csak egy parancsolatot adott, azt, hogy szeressük egymást. Ha mindig a szeretet parancsa alapján cselekednénk, akkor semmi olyan dolgot nem tennénk, amivel felebarátunkat megbántjuk, vagy megsértjük. A szeretet törvénye megvéd minket a kísértésektől is. Ha a szeretet parancsa alapján cselekszünk, akkor "jó rend" lesz az életünkben, akkor jó döntéseket fogunk tudni hozni.
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! ... Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! ... Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? (Ézs 42,17-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgálhatok a számomra nem kedves emberek között is. Adj ehhez erőt, Tetőled jövő indulatot!
Ámen
