Discipulus
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50,15)
A Biblia írja: „… megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” (1Móz 2,7). Az Isten belénk lehelt két fontos dolgot: a képzelőerőt és a választás szabadságát. Ez minden más földi teremtménytől megkülönböztet minket. Ez teszi lehetővé, hogy álmodjunk, és azt is, hogy dicsőíteni tudjuk Teremtőnket. Ugyanakkor bár Isten elénk ad képzetet, nekünk kell dolgoznunk rajta, hogy valósággá váljon. Azt is jelenti, hogy ne panaszkodjunk állandóan amiatt, amink nincs, inkább arra figyeljünk, amink van. Isten felruházott bennünket azzal a képességgel, hogy jó döntéseket tudjunk hozni, és aszerint is tudjunk cselekedni. Krisztus Jézus azt mondta: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (Jn 3,6). Ez pedig azt jelenti, hogy mindig bízzuk magunkat a Szentlélek vezetésére. Képzelőerő és szabad akarat – használjuk őket Isten dicsőségére. A puszta az a hely, ahol nehéz növekedni, ahol alig van víz, és ahol végeláthatatlanul bolyongunk. Manapság kis hazánk is ilyesfajta hellyé hasonlít mind fizikai, mind lelki értelemben. A pusztában úgy tűnik, nincs kiút. A Szentírásban a negyvenes szám a küszködést jelképezi. Nóé 40 napos vihart élt meg. Mózes 40 évig élt egyedül a pusztában. Jézust 40 napig kísértette ott az ördög. A puszta gyengíti eltökéltségünket. Rávesz, hogy könnyű kiutat, kiskapukat kezdjünk keresni. Egy puszta remek táptalaj a becstelenséghez, a korrupcióhoz, még a mostanság oly' divatos gyermekpornográfiához is – olyan dolgokhoz, amiket normális esetben egyáltalán nem találnánk vonzónak. Mai világunkban ezeket a becstelenségeket próbáljuk elleplezni, mert mindnyájunknak valami van a fülünk mögött. Bűnvallás és a bűn megtagadása helyett sunnyogunk, mint az első Ádám. „Jézus… a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög…” (Lk 4,1-2). Az ördöggel való találkozás Isten ötlete volt! Jézus Krisztus azért jött, hogy győzzön ott, ahol az első Ádám elbukott: „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róm 5,19). Jézus Isten Igéjével győzte le a sátánt, háromszor is mondta neki: „Meg van írva…” (Lk 4,4,8,12). Ma is Isten Igéje az egyetlen túlélési "kézikönyv" az életünk pusztájához. Miután ezt használta, Jézus elhagyta a pusztaságot, és Szentelkének erejét felöltve készen állt elkezdeni szolgálatát. Isten értünk is meg tudja tenni ugyanezt, csak kérnünk kell Egyetlen Urunkat. Különösen hangsúlyos ez Pünkösdkor a Szentlélek kiáradásának ünnepén.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt 50,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is eljöttél.
Ámen
