Discipulus
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá. (1Pt 2,5)
Sok helyről hallhattuk, láthattuk már, hogy életmódváltásra van szükségünk. Ha valaki rászánja magát az életmódváltásra, meg kell szabadulnia attól, amit bár megszokott, de árt, rabul ejt, megnyomorít, és ami tönkre is teheti. Még akkor is, ha esetleg sokan fogyasztják, vagy szinte ellenállhatatlanul kínálják a reklámok. Ha a rossz kidobásra került, akkor lesz hely az újnak. Isten Igéje erre az első lépésre hív ma bennünket a lelki életmódváltásunkat illetően. Az a gonoszság, hogy akarunk-e bárkinek tudatosan rosszat; az álnokság, a képmutatás, hogy túlerőltetjük-e magunkat, hogy állandóan takargatni próbáljuk a valódi énünket; az irigység, hogy rossz érzés-e számunkra, ha valakinek többje van... Életünk során újra és újra vissza kell térni ezekhez a kérdésekhez, és ellenőrizni kell, hogy nem vándorolnak-e vissza észrevétlenül mindezek. Amikor a Jézushoz való megtérésünk első nagy lelkesedése kissé alábbhagy a szívünkben, vagy éppen próbák alatt állunk, vagy talán magunk is megkérdőjelezzük, hogy érdemes-e küszködni, kitartani. Amit az életmódváltással kapcsolatosan a testről olvashattunk, az igaz a lélekre is: az egészséges életmódhoz, az egészséges testhez, az egészséges lélekhez vezető út nem akadálymentes. Amikor Krisztus Jézus már harmadjára felsorolta, mi történik majd vele Jeruzsálemben, a tanítványok továbbra sem értették. Valószínüleg manapság is így van ezzel sok mai tanítvány. Kívülről fújják az utolsó vacsora, a keresztre feszítés, a pénteki temetés és a vasárnap reggeli üres sír történetét. De Jézus akaratát nem értik. Mi az? Az, hogy a baj, a veszedelem, a félelem, a betegség a bűntől sújtott világ sátántól való átka. Legnagyobb bajunk nekünk is a bűn, és annak megszámlálhatatlanul sok, színes, és színtelen következménye. A világnak nincs vége ezzel, de vannak és lesznek áldozatai továbbra is. Azt viszont tudhatjuk, hogy a lelki életmódváltáshoz mi a dolgunk. Mint a covid idején: kerüljük a felesleges találkozásokat, de siessünk azokhoz, akiken nekünk kell segíteni. Közben pedig várjunk arra, amit életünknek ebben az idejében, a Pünkösd idején akar közölni velünk az Isten.
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek; Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. (1Pt 2,9-12)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
