Discipulus
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus... (Zsolt 92,13)
Amikor súlyos gondok terhelnek bennünket, ott van velünk a Vígasztaló is. Isten vigasztalása valóságos: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket” (Ézs 66,13) ... „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézs 49,15). A Vigasztaló Isten bennünk él. Krisztus Jézus így nyugtatta meg aggódó tanítványait, minket is így vigasztal ma: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké” (Jn 14,16). Pál apostol arra emlékeztet minket, hogy „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róm 15,4). A Bibliát olvasva megkaphatjuk azt a vigasztalást, melyre annyira vágyunk. Sokan vannak, akik az idő előre haladtával válnak reményvesztetté. Elmúlt ifjuságukat siratván esnek apátiába. Pedig a korunk csupán egy adat a naptárban, a hozzáállásunk az életünkhöz az, ami igazán számít. Lehet valaki harminckilenc évesen is "öreg", vagy hatvanöt évesen is "fiatal". Éveink előrehaladtával tapasztaltabbak leszünk. Mivel az élet sok gödrébe beleestünk már, könnyebben nyújtunk tanácsot másoknak, hogyan tudják elkerülni a buktatókat. Aztán vagy meghallgatják, vagy nem... Mivel túléltünk már kudarcokat, értünk ahhoz, hogy erőt és reményt adjunk a hasonlókkal küszködőknek. Fel kell ismernünk, hogy a világ nem táncol úgy, ahogy mi fütyülünk, csak az idióták próbálkoznak ezzel... Ha túl öregnek érezzük magunkat valamihez, akkor nincs ellenállhatatlan kényszer arra, hogy mégis megtegyük. „Ki, ha én nem? Mikor, ha nem most?”- böszmeségek helyett foglalkozzunk olyan dolgokkal, amit teljes erőbedobással el tudunk végezni. Sportnyelvre lefordítva: ne akarjunk a New York-i maratonon indulni, ha nincsenek ugróizületeink. Kiteljesedhetünk az Isten segedelmével másban: Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! (Zsolt 92,16) A lényeg az, hogy ne a fotelben tespedjünk állandóan, hanem induljunk el az Egyetlen Urunktól kapott látásunkhoz híven.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők; Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők! (Zsolt 92,5-10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondot viselsz rólunk.
Ámen
