Discipulus

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. (Ézs 41,10)

Indul egy újabb hét. Talán sok munkánk lesz, talán kevés. Ez utóbbi persze azonnal lehangol. Egy dolgot azonban ne feledjünk: az egész héten, sőt életünk minden napján Valaki velünk akar menni, és segíteni szeretne. Maga a Krisztus Jézus kíván útitársunk lenni a feladatokkal teljes vándorúton. Erőssé akar tenni a napi küzdelmekben. Ha elég időt töltünk az Isten jelenlétében, akkor bízhatunk benne: nincs az a feladat, nincs az a munka, melyet Isten segítségével el ne végezhetnénk. Ha időnként megfáradunk és lehangolódunk, mindig gondoljunk Egyetlen Urunkra, Aki mindig kész arra, hogy erőt adjon.Vágyaink sokszor arra irányulnak, amit szeretnénk megszerezni. Olyan dolgok, amink még nincs, de csak idő és pénz kérdése és máris birtokolni fogjuk. Talán ritkán szoktunk arra gondolni, hogy mennyi mindenünk van most is. Szükséges végig gondolni időnként azt is, hogy Kinek köszönhetjük azt, amit a sajátunknak mondunk. A mai napunk szóljon az Isten előtti elégedettségről, adjunk hálát életünk felülről jövő ajándékaiért. De mik ezek? Sokkal többek a pénz, a mammonnál: az életünk, a szeretteink, a lelki békénk, a megváltottságunk. Az elégedetlenség elég jó hajtóerő, de bűnös dolog hálátlannak lenni! Pál apostol azt kérdezi levelében: „Mid van, amit ne úgy kaptál volna?” (1Kor 4,7) Ha pedig mindent kaptunk, akkor adjunk is hálát érte! Ha valaki Isten helyett imád bármit, vagy bárkit, tulajdonképpen azt isteníti, vagyis az Istent megillető helyre teszi oda. Maga a sátán is azt akarta elérni, hogy Jézus Krisztus őt imádja és előtte boruljon le. De olvastuk, hogy célja nem sikerült. Jézus nemet mondott, mert Ő csak a Mennyei Atyját imádta. Vajon mi, ma élő emberek is felelőtlenül, átgondolatlanul használjuk az imádom szót? Nem kellene, hisz Isten azt várja, hogy csak egyedül Őt imádjuk. Láthatjuk, hogy hová vezet a mammon imádata. Emberek kivetkőznek korábbi énükből, meghasonlanak korábbi tetteikkel is. Spurgeon, a XIX. századi angol babtista prédikátor írja: "Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség." Adjunk hálát az Istennek mindazokért, amink van, és végezzük el azt a munkát, ami számunkra kiszabatott. 

Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói; ... Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen! ... Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart! ... És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem. Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! (Ézs 45,16-23)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondod van ránk.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode