Discipulus
Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. (2Tim 4,18)
Sok ember van, akit csak a saját vágyai hajtanak. Vegyünk példának egy lelkészválasztást. Nincs az az egyházközség, amelyik ne olyat keresne, akit jó hallgatni. Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet kívánsága szerint gyűjt magának lelkipásztort. De mi hajtja azt az embert, akinek a közösség lelki vezetőjének kellene lennie? Persze, hogy a jót kívánja mindenki magának, de ha ez kimerül a pénz hajhászásában, az már semmiképp sem biblikus. Két szót azonban megkülönböztethetünk: más a kívánság és más a vágy. Az, aki kíván, inkább sürget valamit, birtokolni akar olyasmit, amivel most még nem rendelkezik. Míg a vágy nem feltétlen ilyen sürgető érzés. Úgy lehetne megkülönböztetni a két fogalmat, hogy az aki vágyik, az jelen van ott, ahol van. Egy folyamatos véget nem érő versenyt futunk önmagunkkal. Kívánságok fűtenek, és mindig elképzelünk egy másik helyzetet, egy másik időt és teret, ahol jobb lenne, mint ahol most vagyunk. Az ember képes egy teljesen más világban élni lelkileg, mint ahol van. Sőt, a legnehezebb igazán jelen lenni ott, ahol vagyunk. A bennünk levő kívánság mozgásba hoz, állandóan idegesít, az ember mindig menne szerezni. Esetenként olyan valamit, amire egyáltalán nincs is szüksége. Az ember képes arra is, hogy teljesen elveszítse a megkülönböztetés képességét. A kívánság, mint valami ködfelhő néha betakarja egész valónkat. Ilyenkor nem tudunk mást tenni, minthogy mégis jelen vagyunk. Megtaláljuk a valóságban azt, Aki ezt a világot fenntartja, Aki nekünk is az életet adta. Érdemes ilyenkor mély vágyunkat mozgósítani arra, hogy meglássuk Krisztus Jézust itt és most. Mert Egyetlen Urunk is volt kísértésben, Ő is megküzdött azzal a helyzettel, hogy éhes volt, és jó lett volna, ha a kövek kenyerekké válnak. Jézus Krisztus valóságában feloldódhat az a viszkető égés, amit bennünk ennek a földnek sokszor szélsőséges kívánságai okoznak. Adja Isten, hogy megtaláljuk igaz, Istentől kapott vágyainkat, azt a mély emberséget, amikor a Teremtőnkkel szeretnénk találkozni.
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd. (2Tim 4,1-5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Igédet mindig magamra vehetem.
Ámen
