Discipulus
Ne félj, csak higyj. (Mk 5,36)
Az elkötelezettség azt jelenti: késznek lenni rá, egy saját magunknak tett ígéret, amit be akarunk tartani minden áron. Különbség van az érdeklődés és az elkötelezettség között. Ha valami érdekel, azt csak akkor tesszük meg, ha az kényelmes. De ha elköteleztük magunkat valamire, akkor semmilyen kifogást nem fogadunk el, csak az eredményeket. Egyedül mi dönthetünk arról, hogy a jutalom megéri-e az erőfeszítést, vagy kompromisszumokat kötünk. Ha saját vállalkozásba kezdünk, bizony lemondhatunk a garantált bérezésről, a "havi fixről". Az elkötelezettség azt jelenti, hogy megfizetjük azt az árat, ami ezzel együtt jár. Továbbá azt is jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a rosszindulatú bírálatokat. Krisztus Jézus is ezt tette. „…a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: »Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?« Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). Bármilyen utat választunk is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy téves az elképzelésünk. Mindig támadnak majd olyan nehézségek is, amelyek megpróbálják elhitetni velünk, hogy a bírálóknak igaza van. Egy út megtervezéséhez és végigjárásához bátorságra van szükség, a félelmet zárjuk ki életünkből. Lehet, hogy éppen csüggesztő helyzetben vagyunk, a keserűség és a csalódottság minden nap lecsapnak ránk. Ezzel meggyengítenek és elrabolják az örömünket. A sátán olyan, mint egy terrorista, ilyen harcmodorra szakosodott. Ekkor kell az erős hit. A kérdés az, hogyan állhatunk szilárdan, amikor minden megrendül, ami megrendülhet? Ézsaiás mondja: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). Ha annak idején Mózes csak a körülményeire tekintett volna, sosem tudott volna megállni az egyiptomi hadsereg és a Vörös-tenger közé szorítva. De a nyugalma abból a hitéből fakadt, hogy ott van, ahol Isten akarja, hogy legyen. Nem a békesség önmagában a cél, hanem békességünk abban a tudatban, hogy: Istennek: "...bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.” (Zsolt 31,20)
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! (Zsolt 31,22-25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen