Discipulus
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt. Jób 22,28-29)
Nem az határozza meg a jövőnket, hogy mások mit mondanak rólunk. A Biblia azt mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Péld 18,21). Amíg nem helyettesítjük be a hit szavait a negatív gondolataink helyére, mindig félelemben fogunk élni. A félelem megtöréséhez az első lépés, hogy szembenézzünk azokkal a gondolatokkal, melyek bajba juttattak. Ez nem könnyű feladat. Tudatosság kell hozzá, fegyelem és a gondolataink "újraprogramozása" a Szentírás Igéivel. A gondolataink megváltoztatásával az életünk is elkezd majd változni. Jób azt mondta: „Ha valamit elhatározol, meglesz” (Jób 22,28). Vannak időszakok, amikor nem tudunk hinni abban az igében, amire támaszkodtunk, de belső énünk azt fogja elfogadni, amit folyamatosan táplálunk, és aszerint fog cselekedni. Töröljünk ki minden negatív gondolatot, ami visszatart, és kezdjük el táplálni elménket Isten Igéjével! Tudunk-e úgy nézni a messze lévő célra, hogy közben értékeljük azt, ameddig már eljutottunk? A Biblia azt mondja, hogy változásunk fokozatos, így jutunk el „dicsőségről dicsőségre”. A lelki érettséghez kis lépések vezetnek, nem hatalmas ugrások. Meg kell tanulnunk Isten Igéje szerint élni, mert Igéje azt mondja, hogy ha hiszünk, akkor Isten munkálkodik bennünk: „… amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thess 2,13). Egyenes arányosság van a lelki érettség és a napi Szentírás-bevitel között. A jó hír az, hogy Isten nem várja el, hogy egyedül érjük el a lelki érettséget: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18)
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. (2Kor 3,8-11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
