Discipulus
... a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag! (Ézs 6,13)
Ézsaiás leírja azt az egész életét megváltoztató találkozást, amikor szolgálata megkezdése előtt Istennel találkozott: „… láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve… Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek…” (Ézsaiás 6,1-9). Az Egyetlen Urunkkal való találkozás mindig három dolgot hoz magával: A szentség megtapasztalását és a magunk kicsiségének érzetét, a hiányosságaink elismerését és alázatot arra, hogy jobban megismerjük Őt. A mindennapi élet nehézségei eltompíthatják lelki érzékenységünket. Ha a magunk szentségét a körülöttünk élőkéhez hasonlítgatjuk, akkor abba a tévedésbe ringatjuk magunkat, hogy teljesen odaszánt életet élünk. Pedig nem így van, ezért hív Isten találkozásra Ővele, hogy megtisztítson, megerősítsen és így küldjön szándékai megvalósítására. Türelmetlenül várjuk, hogy az Istentől kapott látás elkezdjen megvalósulni. Sőt sokszor, ha megkapjuk azt, amire vártunk, rögtön elkezdünk várni valami másra. Habakukk próféta kiálltott így az Úrhoz: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg?” (Hab 1,2). Az ellenkezőjét szólta Jób pátriárka. Pedig testét fekélyek borították, minden vállalkozása csődbe ment, gyermekei meghaltak, ő mégis ezt mondta: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat” (Jób 14,14). Egyáltalán nem könnyű dolog arra várni, hogy megváltozzanak a körülményeink, a körülöttünk folyó történések. De mit kellene tehát tennünk addig, amíg várakozunk? Álljunk bele abba a munkába, amit az Isten adott, mert különben a saját jövőnket lopjuk meg. Aki azonban azt hiszi, hogy minden siker az ő érdeme, az előbb-utóbb kibírhatatlanul nárcisztikus, sőt: cinikus, önimádó emberré válik. Ne tulajdonítsunk tehát saját erőnknek túlzott mértéket, de tegyük konokul, csendben dolgunkat. Jakab apostol azt írja: „Legyetek tehát türelemmel… Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket…” (Jak 5,7–8). Ne feledjük, hogy értelmes létezésünk csakis a Krisztusban valósulhat meg.
Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem. (Jak 5,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megszenteltél.
Ámen
