Discipulus
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. (2Sám 22,33)
Milyen fal áll köztünk és az Isten áldásai között? Múltbeli kudarcaink, hogy a feladat túl nagynak tűnik, mi pedig túl kicsinek érezzük magunkat? A Biblia ezt írja: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom” (2Sám 22,30). Ahelyett, hogy beletörődnénk abba, amit látunk magunk körül, esetleg amit az érzéseink súgnak, álljunk rá Egyetlen Urunk ígéretére, amit Igéjében adott. A tanítványok a tengeri vihar után ezt kérdezték: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8,27). Aki a csónakba parancsolta őket, tudta, hogy a vihar közeledik, mégis beleküldte a tanítványokat, mégpedig azért, hogy fejlődhessen a hitük. A dolgokra adott haragos válaszaink csak kiiktatják az ésszerű gondolkodást, érzelemvezérelt reakciókat indítanak el. „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Péld 15,31-32). Mit tanulhatunk ebből? „Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Péld 12,17-18). Szavainkat segítségnek szántuk, vagy a másik ember porig alázásának? Ha minket ér bírálat, nézzük meg jól kitől jön! Minek szánta? Ha megbízható felebaráttól jön, értékeljük őket, és váljunk bölcsebbé általuk: „Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni” (Préd 7,5). Az alázatra késztető szavaknak isteni tanító jellegű céljuk van, a megalázó szavaknak azonban nem, azokat ne is vegyük tudomásul. Ha a lelkiismeretünk tiszta vele kapcsolatban, minden rendben van, hagyjuk a következményeket Istenre. Pál apostol azt írja erről: „Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (1Korinthus 4:4). Egyedül Ő látja a teljes képet.Ha a hitünk miatt ér bírálat, tekintsük ezt áldásnak, mert: „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok” (1Pt 4,14). Tanítványként néha intést kapunk Krisztus Jézustól. Ebből is építkezhetünk aképpen, hogy hamarabb vegyük észre a saját szemünkben a gerendát, mint másokéban a szálkát...
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint. Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás. Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta;Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak. Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem. (2Sám 22,25-34)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.
Ámen