Diakónus
„Mert te vagy Uram, reménységem, te vagy Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.” (Zsoltárok 71:5-6)
Ez a zsoltár valamennyiünké, akik az élet sűrűjében vagyunk, de akik küzdenek a testi erőtlenséggel, betegséggel, azoké is. Imádságainkban nem az egész életünket visszük Isten elé, azt se tudjuk, hogy mi lesz holnap, vagy a jövő héten, vagy a nyáron. Van még néhány percem, de aztán mennem kell, mert jön a munka. Ahogy Ady Endre mondja: „..most perc-emberkék dáridója tart…” Sokszor csak „rövid távon” gondolkodunk. Pedig nem mindegy, hogy milyen távlatokban, lelki szemeinkkel mit látunk. Adjunk hálát Egyetlen Urunknak életünk pillanataiért, örömeiért és nehézségeiért is. Amikor jelentős változásokkal szembesülünk, úgy gondolhatunk ezekre, mint kihívásokra. Bárhová is megyünk, Isten előttünk jár, már ott van, és élményeket készít nekünk.
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. (Zsolt. 71,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy számon tartasz engem is.
Ámen
