Diakónus
"...íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló...Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába..." (Jelenések 14,14-19)
Krisztus Jézus meg akar tanítani minket várni. Hogy várjunk türelemmel, hogy várjunk békességes tűréssel, amikor bántanak, amikor épp szenvedünk, amikor próbák jönnek az életünkben. Tanuljunk meg kivárni, mert egyszer megszárad az aratnivaló, egyszer eljön az az óra, ami átsegít egy szebb és jobb időbe. Isten tudja, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Ha az Úré, elpecsételt, megváltott gyermekei, akkor csak remény, öröm, bizodalom lehet a szíveinkben. Ugyanakkor látnunk kell milyen Urunk van! A mát megadta az Isten és mi készüljünk! Legyenek lelki kincseink! Szeretjük ezt a földi világunkat, de amikor elé állunk majd, nem a sikeres munkánkra, vagy az összegyűjtött (harácsolt?) vagyonunkra fogja rámondani, hogy hű szolgám voltál... Hanem arra, amit a rozsda meg nem emészt, amiért öröm van a mennyben. Isten hívő népe mindig az Ő népe marad. Krisztus Jézus tegnap, ma és örökké ugyanaz. Ha minden elsötétedni látszik, Jézus akkor is ragyog. Ő szeret, megváltott, megbocsátott, örök életet adott. Szolgáljunk hát csak Néki örömmel!
Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen. (Zsid. 13,21.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a Benned való lét örömét.
Ámen
