Diakónus
„Jöjjetek énhozzám, és én emberhalászokká teszlek titeket.” (Mt 4,19)
Az emberek különböző utakat járnak be. Van, akit Isten kegyelme egész korán megtalál, és van, akit akkor, amikor már jól benne van a korban, öregsége idején, vagy éppen a halála előtt. De sohasem késő Isten kegyelmét elfogadni. Az Ige mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid. 3, 7.). Krisztus Jézus isteni teljhatalommal szólítja meg az első tanítványokat. A halászást már ismerik, az emberhalászás pedig ugyanaz: türelem, erőfeszítés, erőkifejtés, hit. Ez is egy mesterség, tanulni kell (pl. teológián). Péter és társai megértik a feladatot, ezt vállalva otthagynak mindent, mindenkit Jézusért. Ez volt a kezdet. Jézus elhívásának, megszólításának ma is eleget kell tennünk. Nem könnyű munka, nem könnyű küldetés követni, de nincs mitől félnünk: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. (Mt. 11,29)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
