Diakónus

2020.03.14 07:54

Megmondtam nektek, hogy ne menjetek.” (2Királyok 2,18)

Sokféle útra indulunk lelkileg, fizikailag is, és a végén gyakran állunk ott a nagy kérdéssel: jutok én ezzel valamire? Isten meg akarja kímélni az övéit a semmire vezető utaktól. Krisztus felkínálja magát: „én vagyok az Út.” Jézus odalép az övéihez, mindegy éppen miben vannak benne és azt mondja: „Kövess engem!” Ő nem a semmibe visz, Vele nem a semmire jut az ember. Az „élet leheletét leheli” közénk és belénk. Krisztus Lelkének vezetését elkérni naponta, engedni Neki, hagyni szóhoz jutni közöttünk, hogy ne a semmit csináljuk, ne a nagy semmire jussunk. Ő nem egy üres, hanem egy „teljes” életet hozott közénk és ezzel akar naponként betölteni.

Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy célt adsz az emberi létnek.

Ámen