Diakónus
Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. (Mt 3,13-14)
Amikor Jézus betöltötte a harmincadik életévét, és jog szerint tanító lehetett, Keresztelő Jánoshoz ment. Útjának célja, hogy megkeresztelkedjen. Magára vette az emberi testet, most a keresztelkedés által magára vette az emberi sorsot is. Az Istenhez vezető utat nekünk kell végig járnunk, azonban nem egyedül. Keresztelő János feladata az volt, hogy „az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz (Mal 3,6). Jézus cselekedete azt jelenti, Ő közeledik hozzánk, nem egyedül kell megtennünk az Istenhez vezető utat. Krisztus Jézus vállalta azt a küldetést, amit rá bízott az Úr, még ha ártatlanként a bűnösök közé kellett is számláltatnia. Vajon, mi a 21. században, hogyan állunk ezzel? Csak várjuk, hogy hozzánk közeledjenek, vagy mi is közeledünk a másik embetársunkhoz? Közelednünk úgy kell, hogy tudjuk: közben az Atya akaratát hirdetjük és cselekedjük.
"... az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm." (Mt 3,16-17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig közeledtél hozzám.
Ámen
